Csatkán nincs remete, de van telefonszáma
A munka mellett tanuló, 22 éves tatabányai Tremmel Imre utolsó éves a Kereskedelmi Szakközépiskolában. Nem régésznek vagy muzeológusnak készül tehát, s még csak amatőr helytörténésznek sem vallja magát. Hanig Antal, Csatka polgármestere mégis azt állítja: nagyon értékes az a helytörténeti anyag, amit a falu múltjáról Tremmel Imre kutatásai során összegyűjtött.
A fiatalember a fogyatkozó lélekszámú, most alig háromszáz lelkes Csatkán született. Szerette, ha a nagyszülei a régi időkről meséltek neki. Így halott a szentkúti legendákról is, hiszen a falu határában áll az a forrás, amelynek vizétől hívők ezrei remélnek gyógyulást. A mellette épült kápolna, amelyet 1864-ben szenteltek fel, idővel háromhajós templommá bővült, s az itt tartott, jórészt romák által kedvelt búcsúknak köszönhetően Csatka neve nem csak országszerte, de a határokon túl is ismertté vált.
A polgármester szerint rendkívüli látvány, amikor a szentkúti völgy zöld gyepén asztalt terítenek a búcsú népének a dunántúli vajdák. De remete már nem lakik Szentkúton. Nemrégiben meghalt az utolsó, a tizenegyedik is, habár a kegyhely honlapján most is ott olvasható az információ, amelynek láttán az ember óhatatlanul elmosolyodik: "A remete telefonszáma."
Most egy falubeli asszony látja el a templom és a szentkút körüli teendőket, hozza a kulcsot a turistáknak, árusítja a kegytárgyakat. Tremmel Imre kisgyerekként még személyesen is ismerhette a remetelak utolsó lakóját, s hallomásból az elődeit is. Az elsőt, Csöbönyei Józsefet, aki a maga ásott gödörben lakott, s akinél - a korabeli feljegyzések szerint - 1862. augusztus 21-én este, söprögetés közben jelent meg Gábriel arkangyal, közölve, hogy másnap 9 órakor maga a Boldogságos Szűz jelöli ki e helyen a tiszteletére építendő kápolna helyét.
Másnap a falu népe dolgát félbehagyva, a kántortanító vezetésével sereglett a kút környékére, s nyomukban idővel még annyian, hogy a világi hatóságok kitiltották Csöbönyeit a faluból - aki azonban visszatért, s az első remeteként tartják számon. Őt követte azután egy másik, aki állítása szerint a szentkút vizétől nyert gyógyulást, de ő még fiatalember volt, nem sokáig maradt. Egy törpe alkatú férfi lett az utódja, majd egy földműves következett, aki a harctéren fogadta meg, hogy remete lesz Csatkán. Mivel 43 évesen meghalt, egy művész lépett a helyébe, aki eredetileg géplakatos volt, majd képzőművész lett, sokáig külföldön élve hírnevet is szerzett magának, de visszavonult, majd remetének szegődve felépítette a remeteházat is. Lakott itt színművészből lett remete is, egy hosszú szakállú férfi pedig ugyancsak sokáig élt a lakban, őt a gyerekek különösen szerették.
Persze, hogy megragadja egy kisgyerek fantáziáját, ha ilyen históriák közt cseperedik fel! Tremmel Imre azonban nem csak ilyesmikre volt kíváncsi. Biciklire ült, s a környékbeli településeken - Rédén, Súron, Ácsteszéren - is faggatni kezdte a múltat. Az idős lakók szívesen elbeszélgettek a fiúval, fényképeket, dokumentumokat kerestek elő a kedvéért. Különösen felemelő pillanat volt, amikor a kezébe foghatott egy, az 1850-es években írott szerződést, vagy amikor belelapozhatott az 1734-től kezdődő anyakönyvekbe - mondja.
Négy-öt évvel ezelőtt már nem csak könyvtárakban és levéltárakban kutakodott, hanem levelezésbe is kezdett. Internetes családfa kutató fórumokon ismerkedett meg a környékről elszármazottakkal és azok utódaival. Ez utóbbiak ma sincsenek kevesen, hiszen a múlt század elején az akkor nyolszáz lakósú Csatkáról kétszázötvenen emigráltak.
A fiatalember az Egyesült Államokban, Németországban, Ausztráliában talált olyan támogatókra, akik segítenek teljesebbé tenni a már most is több dossziét megtöltő helytörténeti anyagot - velük rendszeresen tartja a kapcsolatot.
A polgármester - aki figyelemmel kíséri Tremmel Imre munkáját - azt mondja: már másfél évvel ezelőtt szóba hozta, hogy jó lenne könyv formájában is kiadni az összegyűjtött anyagot, hiszen Csatkának nincs még csak ehhez hasonló kiadványa sem. A fiatalember azonban - aki mind mélyebbre az elődök történetében - úgy gondolja, még bőven van kutatni való.
És nem talál abban semmi rendkívülit, hogy tizenéves kora óta ez a szenvedélye.
