– Olyanok jelentkezését várom, akik havi rendszerességgel, de akár egyszeri alkalommal is hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy hajléktalanok számára lakásokat béreljünk. Akik szívügyüknek érezve, tisztes bérért, hajlandók kiadni lakásukat ebből a célból. Akik szívesen részt vesznek a szervezésben, az ügy gondozásában, a jogi háttér biztosításában, pénzügyek intézésében.

Sürgős, mert most 2-3 kemény hónap jön: akár ezer forintokból is gyorsan összegyűlhet annyi pénz, hogy néhány család, néhány ember magára tudja csukni az ajtót a legnagyobb hidegben – írta indító bejegyzésében a költő. A pénzbeli adományokat egy erre a célra elkülönített számlaszámára lehet utalni, amelynek mozgását bárki követheti. Lapunk érdeklődésére Kukorelly elmondta: meglepte és meghatotta, hogy nem egészen két nap alatt majdnem 300 ezer forint gyűlt össze a számlán hozzávetőleg 30 adakozótól, az összeg percről percre nő.

Kukorelly tehetős emberek segítségében is bízik Móricz-Sabján Simon

Minimálprogramjához, miszerint az adakozóknak köszönhetően legalább egy hajléktalant, de még inkább egy párt fedélhez juttat, máris megvan az indulótőke. Hogy ki lehet az az egy (két) szerencsés, aki először beköltözhet, az még kérdés, mindenképpen az ellátórendszeren keresztül szeretnék kiválasztani a reménybeli lakókat. Némi szkepszissel kérdeztük: komolyan bízik-e abban, hogy van ma olyan háziúr, aki minden további nélkül hajléktalanokra bízná féltett ingatlanját, Kukorelly azt mondta: a testileg-lelkileg-szellemileg leépült emberek számára másféle, elsősorban orvosi megoldás szükséges, ők olyanokat keresnek az első körben, akik képesek és hajlandók saját magukról gondoskodni, ha van hol élniük.

Kukorelly Endrének nem először jut eszébe a karitatív lakásbérlés. Sőt, 2005-ben az ÉS-ben több nyílt levélben is jelezte: kerestetik egy milliárdos (Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök és neje, Dobrev Klára volt a címzett), aki hatalmas vagyonával az ügy mellé állna, ezen felül pedig meggyőzne még néhány hasonló helyzetben lévő pénzembert, hogy egy alapítvány égisze alatt szintén áldozzanak a célra. Gyurcsány és Dobrev sajnos a füle botját sem mozdította – emlékezett vissza a költő, némi öniróniával téve hozzá: az eset után évekig ő sem foglalkozott a problémával.

Most azonban újra úgy érzi, elege lett, tennie kell, mert az állam, noha nem kérdés, hogy a dolga volna, nemigen foglalkozik a csekély érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi csoportokkal, a hajléktalonokkal tehát végképp nem. Megjegyezte: jó néven venné, ha ismert személyiségek és igazán tehetős emberek is a nevüket adnák a kezdeményezéshez, az minden ügynek segít.