Az adóhatóság által lefolytatott vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatos bírósági tapasztalatokat is áttekinti a Kúria. Az egyik joggyakorlat-elemző csoport feladata lesz, hogy górcső alá vegye a valós adóalap megállapítása érdekében alkalmazott becslési eljárás jogszabályi hátterét és az ítélkezési gyakorlatot – tájékoztatott Lomnici Zoltán, a közigazgatási és munkaügyi kollégium tanácselnöke. Ebbe a munkába az alsóbb fokú bíróságokat, illetve külső szakértőket is bevonnak, és a csoport hétfőn alakul meg.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz (NAV) évente átlagosan 4,4 millió adóbevallást nyújtanak be, miközben az adózással összefüggésben mindössze két-háromezer keresetet nyújtanak be, de tavaly az ilyen pereknek jelentős összeg, nagyjából ötmilliárd forint volt a tétje. Lomnici tapasztalatai szerint az ügyek nagy részében a becslési eljárás során meghatározott adóalapot vitatják, ami két-hárommilliárd forintnyi fizetési kötelezettséget érinthet. Egyébként a vagyonosodási eljárások során összességében évi tízmilliárdos nagyságrendű adóhiányt állapítanak meg, de a felek nem minden ügyet visznek bíróság elé. Miután a NAV ezt a területet az idén is kiemelten kezeli, a perek száma emelkedhet.

A hatályos szabályozás szerint amennyiben az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó legális jövedelme nincs arányban a vagyongyarapodásával – például a bevallott keresetéhez képest túl nagy értékű házat, autót, esetleg műtárgyat vett – vagy a megélhetésre fordított kiadásaival, az adó alapját becsléssel határozzák meg. Bevétel azonban nem csak a fizetés vagy más, adófizetési kötelezettség alá eső tétel, például lakás értékesítéséből származó pénz lehet. Azt kaphat valaki a hozzátartozójától ajándékként is, de az sem kizárt, hogy az ellenőrzés alá vont személy szerencsejátékon vagy a tőzsdén nyer jelentős összeget.

A becslési eljárás a tényleges vagyongyarapodás és a jövedelem között mutatkozó aránytalanság esetén jöhet szóba, s az ilyen vizsgálatnak van kialakult módszertana, amit a joggyakorlat-elemző csoport át kíván tekinteni, miként azt is, hogy az ilyen ügyekben a bírósági jogalkalmazási gyakorlat mennyire egységes – közölte Lomnici. Ugyanakkor hozzátette: vita folyik arról, megfelel-e a jogállamiság követelményének, hogy a becslési eljárásban megfordul a bizonyítási teher, mert amikor az adóalapot a hatóság állapítja meg, az ügyfélnek kell az ilyen vélelem megdöntésére alkalmas bizonyítékokkal előállnia. Ezt a tanácselnök nem kívánta minősíteni, csupán annyit mondott: a joggyakorlat-elemző csoport feladata az is, hogy a hazai szabályozást összevesse az európai uniós tagállami normákkal.

Lomnici elmondta, hogy 1883-ban önálló pénzügyi közigazgatási bíróságot állítottak fel Budapesten, amely „utolsó fokon és véglegesen ítél azon fellebbezések felett, melyek a közigazgatási hatóságok által egyenes adó- és illetékügyekben hozott a fennálló törvények értelmében ezen bíróságnak ítélete alá bocsátható határozatok ellen beadatnak”. Úgy gondolja, hasznos lehet, ha számba veszik azt is, hogy e fórum több mint fél évszázados működése során milyen tapasztalatok gyűltek össze.

A vizsgálat eredményét Lomnici nem szeretetné megelőlegezni, elöljáróban annyit azonban leszögezett, hogy – szemben például az Egyesült Államokkal vagy több nyugat-európai országgal – nálunk az adó eltitkolása bocsánatos bűnnek számít. Aki pedig fennakad a rostán, a legváltozatosabb módon próbál védekezni, bár van néhány tipikus módszer: a vagyonosodási vizsgálatok alanyai szívesen hivatkoznak rokoni vagy baráti ajándékra, illetve kölcsönre – előfordul az is, hogy a vitatott pénz adományozójaként elhunyt hozzátartozót neveznek meg –, a feleség vagy élettárs jó anyagi helyzetére, esetleg nyereményre.

Az eljárásnak azonban szigorú szabályai vannak – figyelmeztet a bíró –, és az adóhatóság előtt a bevételt sikerrel leginkább okiratba foglalt nyilatkozat vagy bankszámlakivonat alapján lehet igazolni. Lomnici szerint érdemes arra is ügyelni, hogy akár azt is vizsgálat alá vonhatják, akitől az állítólagos ajándék vagy kölcsön származik. Az persze nem zárható ki, hogy egy esetleges per során elfogadják, ha valaki azt mondja, hogy mástól kapott pénzt, tehetős partnerrel él együtt, illetve rendszeresen jár kaszinóba és onnan származik a jövedelme – amiről valóban nem adnak ki igazolást –, de az ügyek körülbelül kétharmadát az adóhatóság nyeri.

A NAV egyébként saját adatai, illetve bejelentés alapján folytat vizsgálatot. Évente ezres nagyságrendben érkeznek olyan lakossági jelzések, amelyek gyanús vagyongyarapodásra utalnak – ha valaki luxusutazásra fizet be, méregdrága műkincseket vásárol vagy csak a szokásosnál nagyvonalúbban költekezik, arról a hivatal nemigen tudhat –, ugyanakkor a hatóság számára fontos információk az ingatlan- vagy a gépjármű-nyilvántartásból is kinyerhetők. Egy jogszabályváltozás pedig lehetővé teszi, hogy az idén nyártól könnyebben jussanak hozzá a magánszemélyek bankszámláival kapcsolatos adatokhoz. Így elképzelhető, hogy egy-egy konkrét pénzügyi tranzakcióról is el kell majd számolniuk a vizsgálati alanyoknak.