Siklósnagyfalu az elmúlt években többször is szerepelt az újságokban. Az alig 440 lelkes, 90 százalékban romák lakta dél-baranyai település 2006. őszén azzal vált híressé, hogy frissen megválasztott polgármestere, Kosztics József elbújt az igazságszolgáltatás elől. Koszticsot lopásért és okirat-hamisításért 14 hónapi szabadságvesztésre ítélték, s a polgármester nem akart rács mögé vonulni. Pár héttel később elfogták, és leültették.

A falubeliek többsége sajnálta őt, mert a Kosztics által alapított egyesület 1999. és 2006. közt hétszáz, munka nélkül vergődő, helyi és környékbeli embert juttatott 6-18 hónapon át álláshoz. Kosztics szervezete 400 millió forint állami és uniós támogatást elnyerve tudott közmunkát, valamint kőműves, gyógynövény-termelő és parkgondozó tanfolyamokat szervezni.

Kosztics bukása miatt időközi választást írtak ki, s azon esélyesnek tűnt Gyimesi László. Róla viszont azt terjesztették, hogy uzsorából szerezte a vagyonát, ezért sokan tartottak a győzelmétől. Nem ő nyert, s később Gyimesit zsarolás és jogosulatlan pénzintézeti tevékenység gyanújával letartóztatták. Ellene novemberben indul a bírósági per, a vádirat több mint negyven sértettről tud. A 2007. februárjában tartott választáson Bicskei Sándor győzte le Gyimesit. Most viszont Bicskeiről állítja több falubelije: törvényt sértett.

A 35 éves Jovánovics Péter azzal kereste meg tudósítónkat, hogy a falu közmunkásai lebontottak egy önkormányzati tulajdonban lévő, évek óta használatlan szertárt, majd a négyszer négy méteres épület tégláit és gerendáit a polgármester portájára fuvarozták. Ott az építőanyagból a polgármester a falu közmunkásaival garázst emeltetett magának. Jovánovics állítja: ő maga is részt vett a garázs falazásában közmunkásként.

Bicskei Sándor ezt hazugságnak minősíti. A polgármester szerint a szertár anyagát szétosztották helyi rászorulók közt. Hogy ki kapjon belőle, arról Bicskei döntött, papír erről nem készült. A téglából a falu első emberének is jutott 150 darab. Bicskei elismeri, hogy 300 ezer forintos fizetésével és költségtérítésével ő aligha rászoruló, ám akkor épp nem volt több jelentkező az anyagra. Mellesleg a 150 tégla nem a garázshoz, hanem egy vécé építéséhez kellett. A garázshoz Bicskei bontott téglát vásárolt - azt, hogy mennyiért és kitől, nem árulta el. Számla nincs róla.

A falunak 22 közmunkása van, napi beosztásuk a polgármester feladata. Bicskei állítja, hogy ő egy közmunkást sem irányított a saját portájára. Kalákában építették a garázst a rokonok és a barátok. Ha volt is köztük közmunkás, az illető aznap a szabadságát töltötte, s nem az állam pénzén építkezett.

Jovánovics Péter próbált tanút hozni igaza bizonyítására. Balogh József és fia azt mondta: ők is látták, hogy közmunkások dolgoztak a polgármesternél. Azok viszont, akik Jovánovics szerint részt vettek a garázsépítésben, nem nyilatkoztak.

- Félnek - mondja Jovánovics. - Itt Bicskeitől függ, hogy kinek, mi jut.

Tény, hogy a falu aktív lakói közül alig háromnak-négynek van állandó munkája. Az itteniek túlnyomó többsége tanulatlan, számukra csak a közmunka, a segély és gyermekek után járó ellátás jelent biztos jövedelmet. A polgármester is munkanélküli volt 2007-es megválasztása előtt, 1992-ig egy építőipari cég alkalmazta őt segédmunkásként. Bicskei Sándor azt mondja, amióta megválasztották, az ellenségei szeretnék őt megbuktatni. Feljelentették sikkasztásért és más bűncselekményekért, de a vizsgálat ártatlannak találta. A 41 éves polgármesternek elege lett, s elhatározta, hogy ezután zaklatásért feljelenti rosszakaróit.

Amúgy az önkormányzat arra készül, hogy lebontanak féltucatnyi lakatlan, életveszélyes állapotú házat, s az anyagát szétosztják a helyieknek. Amikor megjegyzem, hogy szerencsés lenne, ha a szétosztásról a képviselő-testület döntene, s nem ő, Bicskei rábólint: úgy lesz.

Akik távolságtartással szemlélik Bicskei és ellenfelei viaskodását, nevüket nem vállalva úgy vélik: mindennek az oka a szegénység és a kilátástalanság. A jövőtlenség igaz a fiatalok többségére is, mivel ők másolják a szülői példát: nem tanulnak, így állástalanság vár rájuk. Sokan visszasírják Kosztics Józsefet, hisz az ő idejében többen jutottak itt munkához, s a gyógynövénygyűjtők havi 67 ezer forintot is megkerestek. Az is való, hogy a Kosztics egyesülete által indított kurzusok nem hoztak megoldást, hisz az odajárók utóbb soha nem jutottak tartósan munkához.

Megemlítettem Bicskeinek, hogy reggel láttam az udvarán több embert betont keverni. Egy órával később már nem voltak ott a melósok. Amikor arról kérdezem, hogy kik dolgoztak a portáján, ő így felel:

- Nyilván a fiamnak segített néhány barátja. A házunk udvarán nyitottunk egy kocsmát. Azon van még munka. Az biztos, hogy nem közmunkások voltak ott.