Augusztus 5-én Devecserben szélsőjobboldali szervezetek tartottak erődemonstrációt. A beszédeket követően a résztvevők, akik közül többen is a betiltott Magyar Gárdáéra hasonlító uniformisban jelentek meg, a település cigánysorára vonultak, ahol az ott élőket támadták. A helyszínen tartózkodó LMP-s aktivista megsérült, ahogyan Ferenczi Gábor jobbikos országgyűlési képviselő is, aki a „jogos magyar önvédelem” nevében meghirdetett csődület egyik szervezője volt.

Habár a tüntetés hamar elveszítette békés jellegét, a rendőrök nem oszlatták fel a tömeget, nem igazoltatták a rendbontókat, nem indítottak ellenük eljárást. Passzívak maradtak annak ellenére is, hogy többször, több okból is haladéktalanul fel kellett volna lépni a rendbontókkal szemben.

A rendőrség devecseri passzivitása miatt az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért augusztus 9-én közös levélben fordultak Pintér Sándor belügyminiszterhez és Hatala József rendőrfőkapitányhoz. A civilek szerint „a tüntetés már a beszédek elhangzásakor elveszítette békés jellegét, majd fizikai erőszakba torkollott, amikor a tüntetők a helyi cigányokat, illetve a cigányok lakta házakat kövekkel, betondarabokkal dobálni kezdték”.

A tüntetést a civil jogvédők szerint a rendőrségnek fel kellett volna oszlatnia, de ez nem történt meg, és ezzel súlyos mulasztást követett el, „mert nem védte meg honfitársaink szabadsághoz, egyenlőséghez és biztonsághoz való jogát.” Ezért az emberi jogi szervezetek vizsgálatot követeltek és egyeztetést ajánlottak annak érdekében, hogy a hasonló mulasztások a jövőben megelőzhetőek legyenek.

A Belügyminisztérium (BM) válasza nem tért ki sem a felajánlott egyeztetésre, sem a belső vizsgálatra. Annyit tudni, hogy a sajtó tudakozódására az ORFK már korábban kijelentette, nem vizsgálják a rendőrség devecseri ténykedését.

A támadást elszenvedett romák közül néhányan panaszt tettek a helyi rendőrségen, amit a jogvédők szerint az elöljárók az ügyészségre tették át, azaz a helyszínen lévő rendőrök kötelességmulasztása ügyében – bűncselekmény gyanúja miatt – kezdeményezték az ügyészségnél az eljárást, de a rendőri szervezet mulasztására vonatkozó panaszt – úgy tűnik – nem hajlandóak kivizsgálni.

A BM válaszlevele a civil szervezetek által szóvá tett rendőrszakmai hibákról is szűkszavúan fogalmaz. Különös a tárca helyzetértékelése és meglepő a jogértelmezése.

Az oszlatás elmulasztása

A BM szerint egy tüntetést csak akkor kell feloszlatni, ha a tömeg összességében követ el bűncselekményeket vagy ennek elkövetésére hív fel. Ha ezek a jelenségek csak „elszórtan” jelentkeznek, nem indokolt közbeavatkozni. A BM meghökkentő jogértelmezése szerint tehát nem kell feloszlatni egy tüntetést akkor, ha a szónokok emberek elüldözésére, kiirtására hívják fel a résztvevőket, akik közül többen a tömeg támogatásával a helyieket származásuk miatt betondarabokkal dobálják. A BM szerint egy ilyen tüntetés alapvetően békés.

A BM jogértelmezésével szemben a gyülekezési törvény azt mondja ki, ha a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekményt vagy ennek elkövetésére való felhívást, emberek jogainak és szabadságának sérelmét valósítja meg, azt a rendőrség köteles feloszlatni. A devecseri tüntetésen a szónokok folytatólagosan uszítottak a romák ellen, a felheccelt tömeg azzal fenyegette a cigányokat, hogy rájuk gyújtja házaikat.

Az uszítás „eredményre” is vezetett: megfélemlítették a romákat és dobálták őket. Ezek bűncselekmények, amelyeket a rendezők és a résztvevők nagy része is megvalósított, a tömeg jelenlétével támogatta a bűnelkövetőket, a rendezvény egészére jellemző volt az erőszak. A tömeges jogsértés miatt tehát a rendőrségnek – még a BM jogértelmezése szerint is – fel kellett volna oszlatnia a tüntetést.

A büntetőeljárások hiányosságai

A BM azt mondja, hogy a jogsértést megvalósító személyekkel szemben büntetőeljárást kell lefolytatni. Ez igaz, azonban a devecseri események kapcsán úgy tudni, a rendőrség csak abban a két ügyben folytat eljárást, ahol a sértettek sérülés miatt tettek feljelentést. Azokkal szemben, akik a rendőrök közvetlen jelenlétében szidalmazták, dobálták a romákat és házaikat, nem intézkedtek, őket nem igazoltatták, nem állították elő.

Azonosításuk két hónap elteltével is csak „folyamatban van”, gyanúsítottak kihallgatásáról és számáról nincsenek hírek. Holott a rendőrségnek törvényi kötelessége a közrend és a közbiztonság biztosítása érdekében intézkedni azért, hogy a bűncselekményeket megakadályozzák, megelőzzék. Törvényi előírás az is, hogy a rendőrök igazoltassák azokat, akiknek a személyazonosságát egy esetleges büntetőeljárás érdekében meg kell állapítani.

A BM levele alapján a rendőrség nem felelős azért, hogy tétlenül szemlélte az erőszakot. A jogvédők bíznak abban, hogy az ügyészség nem osztja majd a minisztérium és a rendőrség álláspontját, mert az egyenlő lenne azzal, hogy az állam legitimálja az erőszakot.