Kövér: ocsmány fertőzés a beletörődés és a reménytelenség
Az Országgyűlés elnöke arról beszélt, hogy a történelem nem egy gazdasági vállalkozás, melyről világos képet ad a bevételek és a kiadások egyenlege.
Fölvetette: "hol lennénk mi magyarok, ha 1849-ben a világosi fegyverletétel után az előttünk járó nemzedékek úgy zárták volna le nemzeti történelmünk főkönyvét, hogy most már nem éri meg magyarnak lenni."
Kövér László szerint a forradalmakhoz nem kell feltétlenül rendkívülinek, hanem elég elszántnak lenni. A forradalmakat ugyanis általában dühös emberek robbantják ki. Az azt követő, megváltoztatott értékrendű ország irányításához azonban tehetség, higgadság, szaktudás szükséges.
Többször is visszatért arra a gondolatra, hogy Magyarország az 1848-as forradalom eredményeképpen a saját útját kövezte ki, azt járta, nem utánzott senkit. Úgy vélte, hogy az elmúlt évtizedekben viszont saját pályánk helyett zsákutcába jutottunk, mégpedig – nyilván a közvetlen elődökre utalva úgy fogalmazott – a magyarokhoz méltatlan kormányzás következtében.
Saját utunkra a reményüket elvesztőket, az elkeseredett embereket, a bizalmatlanokat is magunkkal kell vinni –mondta Kövér.