A vasi kisváros határában a második világháború idején nyolcezer, többségükben zsidó vallású embert gyűjtöttek össze, dolgoztattak embertelen körülmények között. Az egykori téglagyári barakkokban, amelyek helyén ma emlékmű áll, több mint 2500-an haltak bele az éhezésbe, a kegyetlen bánásmódba és a járványos betegségekbe.

Ott működött 1945. március 24-én egy napig Magyarország egyetlen gázkamrája, ahol 120 legyengült, beteg embert végeztek ki, mert hóhéraik úgy gondolták, nem bírják ki a menetelést a mauthauseni haláltáborig.

Rétvári Bence beszédében hangsúlyozta: nem pusztán a kőszegi zsidóság és nem csupán a zsidóság tragédiája, hanem egész Magyarország és az egész emberiség tragédiája az, ami történt, és aminek nyomán még most is újabb és újabb tömegsírokat találnak Kőszeg környéken.

Olyan rendszerben olyan eszmék vették el az itt meggyilkolt emberek életét, amelyek minden normálisan gondolkodó ember számára most is és akkor is elutasítandók voltak - fogalmazott.

Az emberi gonoszság megnyilvánulhat faji alapú gyűlöletben, osztályalapú gyűlöletben vagy személyes kegyetlenségben, "a feladatunk mindenképpen az, hogy a gonoszságot kordában tudjuk tartani, ne engedjük, hogy bármikor is vezető eszmévé váljon" - fűzte hozzá.

Rétvári Bence beszédében szólt arról is: Magyarországon a diktatórikus eszmék "mindig importcikkek voltak, diktatúrát mi mindig külföldről hoztunk be".

Az államtitkár szavai szerint Magyarországon a holokauszt és a XX. századi emberi üldözések történetének az alapműveltség részévé kell válnia.

A megemlékezés végén többen kaddist mondtak a meghaltakért, és zsidó szokás szerint a koszorúk mellé egy-egy követ is elhelyeztek az emlékmű tövében.