„Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának időtartama az álláskeresővé válást megelőzően folyamatosan munkaviszonyban töltött idő egyötödénél, de legfeljebb 270 napnál kevesebb ne lehessen?”

Válaszom: Nem

Kommentár: Ilyen mondattal eleve nem lehet a polgárok elé állni. Jelentkezzen, aki ezt a csodálatosan nyakatekert mondatot elsőre és másodikra nem úgy olvassa, hogy a folyósítás időtartama nem lehet 270 napnál kevesebb... A jelentkezőknek gratulálok, én sajnos nem tartozom közéjük. A mondat valójában azt jelentené, hogy az álláskeresési járadék ezután is járjon megfelelő szolgálati idő esetén maximum 270 napig. A Fidesz a munkanélkülieket gyalázatos módon és rövid úton az éhezésbe, a reménytelenségbe és a megélhetési bűnözésbe akarja kergetni, ami ellen nem lehet elég hangosan és szenvedélyesen tiltakozni. De mindenféle változtatást meghatározatlan időtartamra, népszavazás erejével kizárni képtelenség.

Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék összege ne lehessen alacsonyabb az álláskeresővé válást megelőző 12 havi átlagkereset 80%-ánál?

"Népszavazás a megszorítások ellen, a munkavállalókért!" címmel sajtótájékoztatót tart az LMP

Válaszom: Nem

Kommentár: Ez a második kérdés mutatja meg igazán, mennyire nem lehet igennel válaszolni az elsőre. A nyolcvan százalékos bérpótlást a világ leggazdagabb országai sem tudják vállalni , de nem is szabad. Felső korlát nélkül, akár több milliós fizetésre akár havi milliókat fizetni ... Képtelenség. Minél többet keresett és minél többet tartalékolhatott valaki, annál több jusson neki abból a közpénzből, amelyből a szegényeket kellene visszaépíteni a társadalomba és a lecsúszástól fenyegetetteket benne tartani...

Egyetért-e Ön azzal, hogy a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tartson, amelyben az érintett személy a 18. életévét betöltötte?

Válaszom: Igen

Kommentár: Sajnos ebben az esetben sem vagyok biztos benne, hogy ez felelősséggel vállalható válasz, csak nagyon szeretném. A tankötelezettség felemelése bátor és megalapozatlan, anticipáló lépés volt, ami vagy kikényszeríti a saját utólagos megalapozását, vagy hitelteleníti a nemes célt.

Egyetért-e Ön azzal, hogy 3 hónapnál hosszabb próbaidőt munkaviszony esetében ne lehessen kikötni?

Válaszom: Igen

Kommentár: A próbaidő az a rendkívüli időszak, amikor a munkavállaló (és a munkaadó) bizonyos fontos, törvényileg garantált jogai nincsenek érvényben. Nem a piaci viszonyoknak és nem gazdaságpolitikai, hanem jogállami megfontolásoknak kell érvényesülniük ezen „rendkívüli állapot” kereteinek a megállapításában. A próbaidő nem lehet hosszabb annál, mint amennyi idő alatt munkaadó és munkavállaló el tudja dönteni, kellenek-e egymásnak a normális jogi feltételekkel.. Ehhez három hónap bőven elég. A kiterjesztése indokolatlan jogfosztás.

Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkaviszony egyoldalú megszüntetésére irányadó szabályok a 2011. január 1-jén hatályos szabályok szerint legyenek?

Válaszom: Nem

Kommentár: Nyelvhelyességi észrevételeim is lennének, de ez most mellékes. Abszurd elképzelés egy múltbeli időpontban befagyasztani jogszabályokat, hogy azután az idők végezetéig ne lehessen azokon változtatni sem így, sem úgy. Nem lehet megállítani az időt azért, mert egy mostani változtatási szándék nem tetszik nekünk (nekem sem). Ezt a kérdező sem gondolhatta komolyan, csak arra gondolhatott, hogy a mostani kormány kezét megkötik, aztán majd a következő valahogy megszabadul a köteléktől.

Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkaidőkereten felül végzett munkáért járó bérpótlék mértéke ne lehessen alacsonyabb a személyi alapbér ötven százalékánál?

Válaszom: Nem

Kommentár: Ilyen részletkérdésekben nem lehet népszavazással megkötni sem a törvényhozó, sem a piaci szereplők kezét. Amennyire fontos meghatározni azokat az emberi méltóságot, egészséget stb. védő kereteket, amelyeken belül érvényesülhetnek a munkaerő-piaci erőviszonyok, annyira fontos, hogy ezek érvényesülésének is legyen elég mozgástere, különben a munkaerőpiac még inkább elfeketedik.

Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon végzett munkáért járó bérpótlék mértéke, abban az esetben, ha a munkavállaló nem kap másik pihenőnapot, ne lehessen alacsonyabb a személyi alapbér száz százalékánál? 

Válaszom: Nem

Kommentár: L. mint fent, csak még inkább.

Egyetért-e Ön azzal, hogy az alapszabadság kétharmadát a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban legyen köteles kiadni?

Válaszom: Nem

Kommentár: Tele van a magyar jogrend ehhez hasonló életidegen, betarthatatlan, aránytalan kötelezettségekkel. Amíg a valóság az, hogy nagyon sokan nem, vagy csak papíron veszik ki a szabadságuk jelentős részét egyáltalán, addig ilyen kérdéssel előállni egyenesen perverzió. Az alapszabadság húsz napról indul, 45 év fölött 30 nap. Teljességgel elképzelhetetlen, hogy pl. a Népszabadság bármelyikünket, pláne bármilyen időpontban három-négy hétre nélkülözni tudjon.

Egyetért-e Ön azzal, hogy a Munka Törvénykönyve szerinti alapszabadság mértéke a 2011. január 1-jén hatályos szabályokhoz képest ne csökkenjen?

Válaszom: Nem

Kommentár: Ez is olyan típusú kérdés, mint a hatodik és a hetedik. A gyakorlat sajnos lecsökkentette már sok-sok munkavállaló számára az alapszabadságot, mely nálunk bizony hosszabb, mint sok gazdagabb országban. Nem biztos, hogy az idők végezetéig kétszerannyi szabadság juthat (papíron) a globalizálódó munkaerőpiacon egy magyarországi munkavállalónak, mint annak, aki az Egyesült Államokban dolgozik, hogy Ázsiáról már ne is beszéljünk. El lehet tőlük szakadni, legalábbis nagyon remélem, de kérdés, hogy mennyire, s nem olyan kérdés, amit népszavazással el lehet dönteni.

Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2011. január 1-ig jogszerűen megszerzett nyugdíjjogosultságot az Országgyűlés ne vonja el? 

Válaszom: Igen

Kommentár: Ez a jogbiztonság alapkövetelménye.

Konklúzió

Szépen vagyunk. Nyakunkon a köztársaságot lebontó, jogtipró, szegényellenes kormány. Aprócska ellenzékében egy masszív nenonáci bagázs, Az ellenzék másik részének egyik része súlyos hitelességi deficittel küzd, a maradék maradéka pedig olyan demagóg kérdéssorozattal áll elő, amelynek 70 százalékára a felelős, józan polgárnak nemet kell mondania, miközben ez a nem a kormányt erősíti.

Ráadásul nem is profi demagógok, mert a profi demagóg képes úgy megfogalmazni a kérdéseit, hogy azok jogilag is korrektek legyenek és foghatók is a szövegértésben köztudottan nem jeleskedő magyarok milliói számára. Az LMP erre sajnos képtelen.

A kérdések közül az első kettő a legszigorúbb értelemben is közvetlenül érinti a költségvetést, arról tehát a leköszönő köztársaság leköszönő alkotmánya szerint sem lehet népszavazást rendezni, mint ahogy a 2008-as népszavazás kérdéseiről sem lehetett volna, de ezt az LMP persze már akkor sem látta be.

Akármilyen a kormány, akármilyen az Alkotmánybíróság, akik szabadon választott kormányok kormányozta parlamentáris demokráciában akarnak élni, nem támogathatnak olyan akciókat, melyek a kormányzást lehetetlenné teszik. Márpedig lehetetlen kormányozni egy országot, melynek költségvetését a parlamenten kívülről meg lehet torpedózni.

És akkor még az LMP az a szabad szemmel látható párt, amelyre emberi jogi kérdésekben, a szegények és üldözöttek ügyében a leginkább számítani lehetne.

Szépen vagyunk.