Kósa Lajos polgármesternek eddig szokása volt évértékelőt tartani Debrecenben. Elment a Víg Moziba, kiállt az ünneplő ruhába öltözött polgárok elé, és őszintén bevallott mindent. Mindig volt mit. Kósa Lajos minden esztendőben gyarapított, épített, gazdagított, fejlesztett, növelt és beruházott. Igaz, milliárdos hitelekből. Mert régen, amikor a polgármester pártja még ellenzékben volt, akkor nem voltak gonosz, nemzetellenes pénzszivattyúk a bankok, nem a magyarok vérén hizlalták ők a kozmopolita hájukat. Hanem egyszerű pénzintézetek voltak, amelyek a polgármester szavának hitelt adtak. 

És Kósa Lajos bátran elköltötte a mások pénzét, sőt ezt sok éven át ellenszélben tette, mert Debrecent bűnös városként kezelték az előző kormányok. Azok a „gazfickók” – főként Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc – olyannyira nem vették semmibe az ország második legnagyobb városát, hogy 2002 és 2009 között több mint 17 milliárd forint állami támogatást löktek oda Debrecennek különféle beruházások támogatására. Nem beszélve a magyarellenes Brüsszelről, amelynek a cívisváros háromszor ennyi pénzt köszönhet. 

De ennek a szégyentelen vircsaftnak 2010-ben örökre vége lett: Orbán Viktor, a nemzet ökle kiosztott néhány sallert Brüsszelnek, pár kokit a bankoknak, majd a kokis kezével nagyvonalúan odadobott 12 milliárd forintot az új debreceni stadionra. Ha jól értjük, Kósa Lajosnak erre a ciklusra be kell érnie ennyivel. Nehéz lesz megmagyaráznia, hogy jobban kell örülni az Orbántól kapott 12 milliárdnak négy év alatt egyetlen építkezésre, mint a Medgyessytől és Gyurcsánytól hét év alatt bekasszírozott 17 milliárdnak, de nem féltjük Kósa Lajost: eddig minden számtani bűvészkedés sikerült neki. Már amikor megpróbálta. 

De most hiába öltöztünk lélekben ünneplő ruhába, s hiába nyitottuk meg szívünket a teljes igazság befogadására, sajnos Kósa Lajos idén már nem állt ki a saját városa elé. Nem értékelte a páratlan jóléttel és boldogsággal zárt 2011-es évet. Csak ő tudja, miért nem. Nem jutott rá ideje? Nem volt neki fontos? Szerény ember létére nem akart hencegni a hihetetlen eredményekkel? Arra gondolni sem merünk, hogy nem lett volna mit mondania.