Korrupciós ügyek: kevés szakértő, lassú eljárás
Szervezeti oldalról a korrupció elleni fellépés egyik legfontosabb biztosítéka a bírói függetlenség megőrzése – jelentette ki Lomnici Zoltán a Corvinus Egyetemen rendezett múlt heti korrupcióellenes fórumon.
A volt főbíró szerint nem véletlen, hogy néhány hete, amikor a francia kormány igazságügyi reformjának részeként bejelentették a független vizsgálóbírói intézmény megszüntetését, az igazságszolgáltatás több ezer dolgozója az utcára vonult. Ezt ugyanis úgy értékelték, hogy a nyomozások menetét – elsősorban a kormány számára kényes ügyekben – a végrehajtó hatalom akarja befolyásolni.
A bírák elmozdíthatatlanságának feltételeit Magyarországon sikerült megteremteni, amit nem is szabad feladni – véli Lomnici. A volt főbíró szerint azonban legalább ilyen fontos a belső korrupció megakadályozása, amit jól szolgálnak a szigorú összeférhetetlenségi szabályok, illetve a vagyonbevallási kötelezettség bevezetése, valamint az etikai kódex megalkotása is.
Az igazságszolgáltatás feladata, hogy a korrupciós ügyekben mielőbb ítéletek szülessenek, mert ez jelentős visszatartó hatással járna, ám ez a követelmény nem mindig teljesül. Lomnici úgy látja, a perek nem kis részben a magasan kvalifikált szakértői háttér hiánya miatt húzódnak el. A vám- és illetékügyekben szerzett saját tapasztalatai is azt mutatják, hogy nincs elegendő számú jó szakember, s emiatt a bizonyítási eljárás lefolytatásához szükséges szakvélemények, majd az ítéletek is késve születnek meg.
A volt főbíró ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi-gazdaság élet szinte egészét áthatja a korrupció, ezért – a számlaadási kötelezettség megkövetelésétől az egészségügy mellett a közigazgatásban, de már a gazdálkodó szervezetek egymás közötti ügyleteiben is gyakori hálapénz elleni fellépésig – a megelőzésre kellene a legnagyobb figyelmet fordítani.
A vezetők kiválasztásánál a volt főbíró szerint az erkölcsi feddhetetlenséget is vizsgálni kellene. A fejlett demokráciákban a magasabb beosztásokra pályázóknál a szakmai rátermettség mellett az erkölcsi fedhetetlenséget is vizsgálják, az előrelépést pedig tényleges szakmai teljesítményekhez kötik.