Gyurcsány Ferenc a 2006. őszi események során többször közvetlenül tárgyalt rendőrségi vezetőkkel – mondta el tanúkénti meghallgatása során Kondorosi Ferenc, a tárca volt államtitkára a Bene László volt országos főkapitány és 13 társa ellen elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntette és más bűncselekmények miatt a Fővárosi Törvényszéken folyó büntetőperben. Ez azonban nem volt szükségszerűen jogellenes – árnyalta a képet kérdésünkre Kondorosi.

Magyarország az 1990-es rendszerváltozás után a német kancellári modellt vette át, amelyben a mindenkori miniszterelnöknek kitüntetett szerepe van – hangsúlyozta Kondorosi professzor. A végrehajtó hatalom fejeként ő jelöli ki a kormány politikai irányvonalát, ő tesz javaslatot a miniszterek kinevezésére, s övé a felelősség a parlamenttel szemben. Ebben a rendszerben a tárcavetők legfeljebb interpellálhatók, menesztésüket azonban az országgyűlés nem kezdeményezheti. Vagyis: csak konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtására van lehetőség, és egy ilyen kezdeményezés sikere esetén az egész kormány bukik.

Ilyen helyzetben Kondorosi szerint felvetődik a hatáskörelvonás joga, tehát annak lehetősége, hogy a kormányfő ügyeket magához vonjon, önállóan intézkedjék, illetve utasításokat, kéréseket fogalmazzon meg. A szakirodalom erre vonatkozóan nem szolgál szinte semmilyen támponttal – tette hozzá –, így a miniszterelnök e jogosítványát legfeljebb a hatályos szabályozásból kiindulva lehet értelmezni. Akkor tehát, ha a minisztereknek vagy központi közigazgatási, illetve rendvédelmi szerveknek nincsenek nevesített hatáskörei, a kormányfő mozgástere igen nagy lehet.

A rendőrségi törvény viszont rögzíti, hogy egyedi utasítást valamilyen feladat elvégzésére csak a rendvédelemért felelős miniszter adhat ki – emelte ki Kondorosi. Ez azonban szerinte nem zárja ki azt, hogy a kormányfő közvetlenül találkozzék rendőrökkel, tájékozódjék bizonyos eseményekről, s konkrét ügyben – akár az MTV székháza elleni 2006-os támadás elhárítása, illetve a budapesti zavargások felszámolása érdekében – intézkedéseket kérjen.

Ebben az esetben a rendőrt jelentési kötelezettség terheli – mondta a volt államtitkár –, tehát ha Gyurcsány Ferenc esetleg közvetlenül kereste meg a budapesti főkapitányt, neki erről az ORFK vezetőjét kellett tájékoztatnia, aki pedig a miniszternek tartozott beszámolni. Kondorosi meggyőződése, hogy annak idején így is történt, tehát az igazságügyi és rendvédelmi miniszter legalább utólag értesülhetett arról, hogy a kormányfő átnyúlt a feje felett. Erre egyébként szerinte csak valamilyen méltányolható okból kerülhet sor, de a 2006-os zavargások akár indokolhattak is ilyen szokatlan lépést.

Kondorosi ugyanakkor kiemelte: a rendvédelmi szervek hierarchikus rendben működnek, ahol szigorú alá-fölérendeltségi viszonyok érvényesülnek. A parancsok kiadásának egyértelmű szabályozása a rendőrség integritását szolgálja, és ha egy miniszterelnök közvetlenül beavatkozik, az – különösen szokatlan helyzetben – alkalmas lehet az irányítási rendszer szokásos működésének megzavarására. A kormányfő adott esetben mégis a minisztert megkerülve veheti fel a kapcsolatot rendőri vezetőkkel – véli az egykori államtitkár –, s megfogalmazhatja akár az „elvárásait” is.

A rendőrségi törvény ugyanakkor pontosan szabályozza, hogy a rendőrnek csak a szolgálati elöljárója által adott utasítást kell követnie, tehát egy miniszterelnök soha nem adhat parancsot – magyarázta Kondorosi. Gyurcsány így szerinte nem határozhatta meg közvetlenül, hogy az egyenruhások miként intézkedjenek. Ráadásul a rendőrnek meg kell tagadnia az utasítás végrehajtását, ha azzal bűncselekményt követne el. A volt államtitkár emellett emlékeztetett arra, hogy a törvény az intézkedés arányosságáról is szól, s tiltja a kínzást és a kegyetlen bánásmódot. Úgy gondolja, ilyen szabályok mellett egy politikus büntetőjogi felelősségét nemigen lehet felvetni.

Egyébként a miniszterelnökök Kondorosi szerint általában hajlamosak saját mozgásterük szélesebb értelmezésére. Ezt jelzi, hogy a mostani kormányfő utasítást adott már az IMF-hitel azonnali visszafizetésére, egészségügyi intézmény működésének vizsgálatára, az árvízi helyzet kezelésére, sőt egy demonstráció betiltására is. Ez utóbbi különösen problémásnak tűnik, mert a gyülekezési törvény szerint tüntetés tudomásulvétele vagy tiltása a rendőrség diszkrecionális joga, és ebben az esetben egyértelműen felvetődhet a hatáskörelvonás tilalma.

Német modell, magyar valóság

Magyarországon a kancellári típusú demokrácia részletes elemzését más források szerint is hiába keresnénk, a modell „őshazájában”, Németországban viszont ennek jelentős szakirodalma van, s a rendszer működésének kereteit jogszabályok és alkotmánybírósági döntések sora határozza meg – tudtuk meg Lövétei István alkotmányjogásztól. A kormányfő valóban a végrehajtó hatalom feje, és kabinetjének tevékenységéért a parlamenttel szemben ő viseli a felelősséget, de szó sem lehet arról, hogy valamelyik minisztere helyett intézkedjék. Ott más a döntéshozatali mechanizmus – állítja Lövétei.

A kormány elé kizárólag olyan ügyek kerülhetnek, amelyekben az államtitkári értekezleten konszenzus alakult ki, s ha ezen a fórumon nem sikerül megegyezésre jutni, a kérdést napirendre sem fogják venni. De a rendszertől az is idegen megoldás, hogy a miniszterelnök a tárcavezetők kompetenciájába tartozó ügyekbe közvetlenül beavatkozzék. Amennyiben a kormány feje elégedetlen valamelyik miniszterének tevékenységével, legfeljebb a menesztését kezdeményezheti, és a koalíciós partnerek közötti erőviszonyoktól függ, hogy a törekvése sikerrel jár-e. A német modelltől tehát Lövétei szerint a magyar valóság igencsak távol áll.