Ködbe veszők

Egy kép néha szebbnek mutatja a világot, mint amilyen.

Napokon át, ha kinéztünk az ablakon, csak a rémes szürkeséget láttuk. Ködbe burkolóztak a házak, nem lehetett ellátni a túlsó sarokig, és a semmi még cuppanósan nedves is volt, tetőtől talpig összevizezte az embert, pedig nem is esett.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

 

Ködszitálás – legalább a neve szép. Ezen a fotón azonban nem ez a piszkos és rosszkedvű város köszön vissza, hanem a téli mesevilág. Valami ilyesmire gondolunk a nyári negyven fokban, amikor jólesik felidézni a téli csikorgó fagyot meg a szikrázó havat és a neszt, ahogy a korcsolya  surrog a jégen. Na persze, mert az ember sosem úgy képzeli, mint gyerekként a Műjégen, egymagában rója a köröket, pirosra fagyott kézzel veri le a nadrágjáról a latyakot, és legszívesebben sírna, hiszen a fiúk már megint fellökték, ahogy végigcikáztak a tömegben a príma hokikorcsolyájukkal.

Nyáron elképzelve a tél csupa narancsillat, forralt bor, ragyogóan kivilágított, vásári kavalkáddal teli utca és prémes puhaság.

Meg csudálatos, még a csikorgó hideget is legyőző boldogság. Mint azon a ronda ködös napon, amelyiken elkészült ez a kép. 

Blogok
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.