Ezt is elpusztítaná a Fidesz kerítése
Állásfoglalásban hívta föl a figyelmet a WWF Magyarország a tervezett műszaki határzár természetvédelmi kockázataira. Mint írják, a magyar–szerb határvonalon országos jelentőségű védett területek és Natura 2000 területek is találhatók, több szakaszon a természetes élőhelyek átnyúlnak és folytatódnak a szerb oldalon. Léteznek már jó példák a határokon átívelő természetvédelmi kezelés összehangolt megvalósítására, a kerítések azonban lehetetlenné tehetik az élővilág szabad mozgását, esetenként a természetvédelmi kezelést is.
Sipos Katalin, a szervezet igazgatója lapunk kérdésére elmondta: a kerítésépítés belterületen nem engedélyköteles, külterületen azonban az erdészeti vagy a természetvédelmi hatóság engedélye kell hozzá. Különösen így van ez abban az esetben, ha a kerítés megváltoztatja a természetes élőhely jellegét, ami egy 175 kilométer hosszú, négy méter magas objektum esetén szinte biztosra vehető. A nagyvadak populációit mindenképpen különválasztja a kerítés, a kisebb testű állatoknál a tényleges hatás a műszaki megoldás jellegétől függ.
Baja alatt a Duna–Dráva Nemzeti Park egyik védett ártéri erdeje átnyúlik a határon. Kelebiánál a Déli-Homokhátság Natura 2000-es terület azonos jelleggel folytatódik a határ túloldalán, az egybefüggő védett élőhelyet kettévágná a kerítés, amelynek engedélyezéséhez az adott zónában Natura 2000-es hatásbecslés is kell. A Tisza és ártere a térség legfontosabb ökológiai folyosója, amelyet szintén kettészelne a határzár.
Az ügyet bonyolítja, hogy az EU előírásai kifejezetten tiltják az infrastruktúrákkal szétszakított vagy körbevett „ökológiai csapdák” kialakítását (emiatt kell például az utak fölé vadátjárókat építeni). A fentiek ismeretében a természetvédelmi engedélyezés sem gyors, sem egyszerű nem lesz, kivéve, ha valamilyen egyedi jogi előírással mentesítik a szokásos hatósági kontroll alól.