Fényes György 1980 óta rendszeresen fellép Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– Önök Magyarország hozzáadott értéke – mondta bevezetőjében a miniszter –, az az emberi plusz, ami adott esetben képes pótolni a tőkét vagy a nemzetközi szövetségeseket. Ezután ismerős fordulatokat hallhattunk arról, hogy példaképekre van szükség, de sokszor nehéz észrevenni az értéket, mert rengeteg a hamisság és a hamisítvány. A beszéd végén – amelyben természetesen szerepelt Szent István király műve is – elhangzott, hogy az állam és polgárai között mára megszületett a bizalom. Jöhetett is az ünnepi díjátadás.

Sorra mentek föl a pulpitusra a professzor emeritusok, a tudományos intézetek vezetői és az egyetemi tanszékvezetők, de hát ez ilyenkor így szokott lenni. A hallgatóság először Huszti Péter színművész-rendező, Kovács Lajos színész vagy Taróczy Balázs wimbledoni teniszbajnok érdemrendjének átadásakor tapsolt erőteljesen. Sok volt a hatvanon felüli férfi díjazott, de ez is így szokott lenni. Attól, hogy valaki nem veszi át a díjat, ezúttal nem kellett tartani, ez valahogy most már nincs benne a levegőben, az előkészületek során a minisztérium is minden bizonnyal odafigyel a bakilehetőségre.

Az is tudatosnak tűnt, hogy több volt a vidéki díjazott. Igen sokan kaptak kitüntetést Debrecenből, és olyan is előfordult, hogy kormányhivatali vezetőket jutalmaztak. Két újságíró kapott magas kitüntetést, egyikük sem érdemtelenül. Fehér Béla író, a Magyar Nemzet munkatársa és Osztovits Ágnes, a Heti Válasz munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a lovagkereszt polgári tagozatát kapta.

A Magyar Érdemkereszt arany fokozatával tüntették ki a zseniális nagybőgőst, idős Ökrös Tibort, és mellette bronz fokozattal díjazták Léránd Károlyt, a Zalai polgári körök vezetőségi tagját. Nagy tapsot kaptak a Népművészet ifjú mesterei, köztük egy mézeskalács ütőfakészítő, egy népi hegedűs és egy kovácsmester. A közönség a máskor is bőséggel díjazott akadémikusok, MMA-tagok és ismert művészek után lelkesen megjutalmazta rokonszenvével Szita Gábort, az Országos Széchenyi Könyvtár raktárosát.

Számunkra az egyik legrokonszenvesebb díjazott a 60 éves Fényes György, aki Magyar Érdemkeresztet kapott. A magyarnótaénekes negyven éve van a pályán, a MÁV Vasutasok Szakszervezetének Zeneiskolájában kezdett énekelni, 1974-ben Vörös Sári tanítványa volt. 1980 óta rendszeresen fellép, Gaál Gabriella és Madarász Katalin egyengette az útját, megfogalmazása szerint a hakni világában bejárta az egész országot. 1984-ben fordulat következett be az életében, megnyerte a Nyílik a rózsa magyarnótaversenyt, s az ott énekelt dal (Nincs már hová hazamenni) a tévéfelvétel jóvoltából bejárta az egész világot, ma is sokan kérik a kívánságműsorokban.

Fényes a párjával vett részt a díjátadón, láthatóan nagyon boldog volt, és köszönetet mondott mindazoknak – elsősorban rendszeres hallgatóinak és rajongóinak –, akik nélkül nem kaphatta volna meg a magas állami kitüntetést. Lehet majd vele találkozni az ünnepi forgatagban is, 20-án Hévízgyörkön lép fel a Jó ebédhez szól a nóta című műsorban. Fényes György a Fráter Loránd Nótakör művészeti vezetője tíz éve, a díjjal el fog büszkélkedni abban a szűkebb közösségben is – a budapesti 18. kerületi Kondor Béla Közösségi Házban –, ahol rendszeresen összejön a barátaival.