A választásokon induló szervezetek számának csökkenése nincs összefüggésben a civil szféra létszámának alakulásával, mert évek óta hozzávetőleg negyvenezer egyesületet tartanak nyilván. A civilekkel szemben viszont a pártok kedve nem ment el a választástól. A politikai szerveződések folyamatosan hasonló, 40-45 körüli számban indultak, és most is nagyjából ennyien próbálkoznak. Ami viszont változik: a polgármesteri posztra mind több helyen pártkádert ültetnének. Igaz, ez kizárólag a Fideszre jellemző, mert míg 2002-ben csak háromszáz, 2006-ban a KDNP-vel együtt már nyolcszáz, legutóbb pedig 1100 településvezetői posztra pályáztak, s az idén csaknem 1200 helyen szerepel majd a szavazólapon a kormányoldal által támogatott jelölt. Miután kétezer főnél népesebb település az országban csupán nyolcszáz van, egészen kis falvakban is megvalósulhat a közvetlen „pártirányítás”.

A számokat kétségkívül érdekesnek tartja, de a társadalmi szervezetek látványos visszaszorulását illetően – mélyebb elemzések hiányában – csak igen óvatosan nyilatkozott László Róbert, a Political Capital választási szakértője. A jelenség egyik magyarázata szerinte az lehet, hogy az emberek egyre kevésbé vélik hasznosnak a közéleti tevékenységet. Sokan gondolhatják ugyanis azt – tette hozzá –, hogy a civilek a végletekig átpolitizált viszonyok közepette nemigen tudnak elérni semmit. A kormányoldal polgármesterjelöltjeinek minden korábbinál nagyobb száma kapcsán pedig kijelentette: ez a helyi aktivisták „jutalmazásának” sajátos módszere lehet.

Nem kell azon csodálkozni, hogy a Fidesz mind több helyen magának akarja a településvezetői posztot, mert egyértelműen következik a kormányoldal évek óta tapasztalható nyomulásából – kommentálta a helyzetet Böcskei Balázs, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (Idea) vezetője. Szerinte nyilvánvaló, hogy egyetlen pozícióról sem mondanak le, amit megnyerhetnek. Ha meg győznek a kistelepülések egy részén, a falvakban is jöhet a generációváltás, és megmutathatják mindenkinek: érdemes helyben is fideszesnek lenni, hiszen a párt életpályamodellt tud kínálni a hű embereinek – fogalmazott a politológus.

A politikai mező – a baloldal belső konfliktusai ellenére, az összefogás megkerülhetetlen kényszere miatt – a legtöbb helyen vélhetően kétpólusúvá válik. A civilek ebben a helyzetben már nem érzik úgy, hogy a nagyobbak mellett – nevető harmadikként – elcsíphetnek egy-két pozíciót, így inkább kiszállnak a versenyből – ezzel is magyarázza az egyesület háttérbe szorulását Böcskei.

Legalább ennyire fontosnak tarja, hogy a kormányzati törekvésekkel vélhetően egyre kevesebben akarnak szembemenni. Például egy kisvárosban nem igazán jó életstratégia civilként indulni az önkormányzati választáson – mondta a politológus –, mert az óhatatlanul azt jelenti, hogy a jelölt a fideszesek ellenfeleként lép fel. Nem egy helyütt ráadásul olyan nyomasztó a kormányoldal fölénye, hogy az is maga a csoda, ha az ellenzék egyáltalán elindul – jelentette ki Böcskei.

A Fidesz a teljes társadalmat igyekszik átpolitizálni, és az élet minden területén egyértelműen monopolszerepre tör – ez Szoboszlai György politológus véleménye. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az eddig sem túl fejlett civil szférát a központosító törekvésekkel nagyrészt államfüggővé tették. Ezt könnyen meg is tehették – hangsúlyozta –, mert hiányzik az a népes, egzisztenciálisan biztos alapokkal rendelkező polgárság, amely anyagilag finanszírozhatná a civil szerveződések működését.

Ebben a helyzetben nem meglepő, ha a költségvetés emlőin lógó társadalmi szervezetek az akár csak helyi politikai küzdelmekben sem akarnak részt venni – véli a politológus. A hatalomtól való függés egyébként olyannyira nyilvánvaló, hogy az emberekben – más, hatékonynak tűnő stratégia híján – meglehetősen erőssé vált az azonosulási kényszer, és Szoboszlai szerint emiatt sem mutatnak különösebb aktivitást.