A terápiás együttműködés hiánya óriási költségeket ró az adófizetőkre, és veszélyezteti a beteg életét. A kutatás szerint a leggyakrabban a krónikus betegek azok, akik idő előtt abbahagyják a gyógyszerek szedését, nem váltják ki, vagy ha mégis, akkor nem megfelelő időben, és csak kisebb adagot vesznek be, mint amennyit az orvos előírt.

Becslések szerint a helytelen gyógyszerhasználat miatt csak az Egyesült Államokban évente hétszázezer szívbeteg, és több mint félmillió daganatos beteg hal meg idő előtt. Hasonló hazai adat nincs. A betegek helytelen gyógyszer alkalmazását vizsgálta Molnár Márk Péter, a Corvinus egyetem munkatársa, aki  a vérzsírcsökkentő szerek helytelen használatát elemezte. Mint arról korábban beszámoltunk, ebből derült ki: tíz betegből csupán kettő váltja ki egy év elteltével is a gyógyszerét. Pedig ha valaki egy éven belül abbahagyja ezt a terápiát, olyan, mintha soha el sem kezdte volna. Márpedig, ha nincs egészségnyereség, az azt jelenti, hogy kárba veszett a megszakított terápiára fordított támogatás. Ily módon az elmúlt három évben csak e szer esetében több mint 31 milliárd forint közpénzt dobott ki az egészségbiztosító az ablakon. Vagyis egyetlen készítményre évente a kassza három százalékát költik el értelmetlenül.

Az összes támogatott orvosságra már nincs adat, csak következtetni lehet a pazarlás nagyságára. S ez nem lehet csekély, mint azt az AXA egészségpénztár a betegek terápiás együttműködéséről szóló legfrissebb kutatása is megerősíti. A tagjaik körében végzett reprezentatív felmérés szerint valamivel több, mint minden tizedik beteg nem váltja ki a gyógyszereit, mert nincs rá pénze. Azok közül viszont, akik mégis beváltják a receptet, minden harmadik azért hagyja abba, vagy el sem kezdi a készítmény szedését, mert retteg a mellékhatásoktól. A kiváltott orvosságok tizede pedig úgy kerül a kukába, hogy a csomagolását fel sem bontják.

Az orvos-beteg együttműködést vizsgáló elemzések arra is rávilágítanak, hogy nagyon gyakran kommunikációs hibákra vezethető vissza a terápia elutasítása. Pilling János pszichiáternek az orvosi kommunikációval kapcsolatos vizsgálatai szerint az orvosok átlagosan 18 másodperc után megszakítják a páciensüket, aki így a panaszai feléig sem jut, és később is csak arra kérdeznek rá, amiket az gyógyító fontosnak tart. A kezelésre szorulók panaszaik felét sem tudják a viziten elmondani.

A betegek emellett nemcsak, hogy nem értik a kapott utasításokat, de azokra, amint kilépnek az ajtón, már alig emlékeznek. Pedig a szakember szerint a terápia hatásosságáról, s annak betartásáról könnyebben győzhető meg a páciens, ha előre tájékoztatják a várható mellékhatásokról, vagy ha meggyőződik arról, hogy a javasolt életmódváltás a betege számára kivitelezhető. A terápiáról szóló orvos-beteg beszélgetések másik nagy hibája, hogy a gyógyítókat „készületlenül éri", hogy az emberek hetven százaléka képtelen a legkisebb változást is bevezetni az életében.