A tavaly decemberben jobbikos kezdeményezésre megalakult vizsgálóbizottság alapos munkát végzett: meghallgatott mindenkit, akinek vállalatvezetőként, szakértőként, tudósként vagy hatósági emberként köze lehetett a katasztrófához, illetve a baleset körülményeinek tisztázásához. A képviselők több alkalommal jártak a gátszakadás helyszínén, az ajkai üzemben, illetve az ország többi vörösiszap-tározójában. Megismerkedtek az alumíniumgyártás és a vörösiszap-lerakás technológiáival,  a tevékenységekre vonatkozó európai és hazai szabályrendszerrel.

Vörösiszap. Képriport sorozat I. díj 10/10.

A vizsgálódás intenzitására tehát aligha lehet panasz, az viszont a jelentés elolvasása után azok számára is nyilvánvaló, akik a testület egyetlen ülésén sem vettek részt: alapvetően politikai természetű dokumentum született, amelyben a szakmai szempontokat gyakran felülírta a pártlogika. Ennek jele például, hogy intézményi felelősöket ugyan megjelöl a jelentés, ám dátumok és nevek említése nélkül, megakadályozva, hogy a szakmai hibák és mulasztások politikai felelőseiig is elérjen a logikai lánc.

Mindezzel együtt a jelentés főbb megállapításai - a tavasszal elkészült, a kormánytól minden tekintetben független Kolontár Jelentés tartalma, illetve az azóta a sajtó által kibányászott információk tükrében - alapvetően helytállóak.

A bizottság megállapította, hogy tervezési, engedélyezési, kivitelezési és technológiai okai egyaránt voltak a balesetnek, vagyis ipari, és nem természeti katasztrófa történt. Ennek megfelelően a MAL Zrt.-t nevezi meg fő felelősként, de szól az engedélyező és ellenőrző hatóságok hibáiról, a szabályozás ellentmondásosságáról is. Rögzíti, hogy a hasonló balesetek utólagos kárrendezését lehetővé tevő biztosítékadási kötelezettség jogszabályba foglalása továbbra is hiányzik (1996 óta, vagyis ebben az azóta regnált összes kormány elmarasztalható - ez már nem szerepel a szövegben). Megemlíti, hogy a hasonló létesítmények létesítését és felügyeletét szabályozó uniós bányászati irányelv pontatlanul került át a magyar jogba, és ez is az okok között említhető (azt már csak mi tesszük hozzá, hogy ez szintén egyértelműen kormányzati hiba volt).

Továbbra sem tudni, minek minősül a lúgos zagy

Az is megtalálható a szövegben, hogy az ország összes vörösiszap-lerakójának tartalma veszélyes hulladék, egyedül az ajkai anyag számít kivételnek - hogy a jogszabályok az ilyesmit lehetővé teszik, annak felelősét megint csak kormányzati körben kellene keresni. Kiderül a jelentésből, hogy a testület egy éves munkával sem tudta kideríteni, hogyan kellett volna minősíteni a kiömlött lúgos zagyot (papíron technológiai folyadéknak számított, így nem is vonatkoztak rá a hulladéktárolás szigorúbb szabályai) - ez a jogi bizonytalanság sem orvosolható kormányzati közreműködés nélkül.

Benne van a dokumentumban, hogy a tározó túltöltése is hozzájárult a gátszakadáshoz (a kazettában valójában nem a vörösiszapból, hanem a tetején lévő, erősen lúgos folyadékból volt irracionálisan nagy, az eredeti engedélyben szereplőnél helyenként ötször több mennyiség - hogy miért, kinek a jóváhagyásával, az nem válik egyértelművé a szövegből, pedig a bajt nem is az iszap, hane a lúgos zagy kiömlése okozta).

A jelentés végén felsorolják a jogi helyzet rendezése érdekében megtett kormányzati lépéseket - ezek közül egyelőre hiányzik a biztosítékadás, illetve a kötelező környezeti felelősségbiztosítás bevezetése, valamint annak egyértelmű meghatározása is, hogy veszélyes anyag-e a magas lúgtartalmú technológiai folyadék (a vállalat időközben átállt a száraz lerakási technológiára, úgyhogy az utóbbi immár csak elméleti problémát jelent, legalább is a MAL vonatkozásában - másutt ugyanakkor gondot jelenthet, hogy a kérdést az érintett cégek önbevallással dönthetik el).

A dokumentum szerint a felelősségi viszonyok pontos tisztázása, a "szennyező fizet" elv érvényesítése a bíróság feladata lesz.