Tarlósnak Lázárról is van véleménye, de nem árulja el
Egyheti kiflipénzét adta egy űrhajódarabnak hitt írógépalkatrészért Tarlós István főpolgármester elemista korában, de később azt is ellopták tőle. Sokáig siratta. Az emlékek akkor törtek elő belőle, amikor Somfai Ágnes visszakérte a Civil Zugló Egyesület által reggel osztogatott „városligeti emlék” fatörzsszeletek azon példányát, amely egyszerűen eltűnt az asztaláról. Mint később kiderült, az összes ellenzéki képviselő emléktárgyával ez történt.
A civilek egyébként a múzeumi negyed megépítését lehetővé tevő Városligeti Építési Szabályzat (VÉSZ) elleni tiltakozásként osztották ki a fatörzsszeleteket. Bár a közgyűlés később az egyesület vezetőjének – Várnai Lászlónak – az érveit is meghallgatta, Baán László projektet levezénylő miniszteri biztos meggyőzőbb lehetett, mivel a kormánypárti képviselők az ellenzék és a civilek helyszíni, illetve korábbi tiltakozása ellenére megszavazták az előterjesztést. Ezzel megnyílt az út Budapest legrégebbi közparkjának beépítése előtt. A program végrehajtása 150 milliárdot és négy évet vesz igénybe. Ide költözik majd a Nemzeti Galéria a Várból, a Ludwig Múzeum a Művészetek palotájából, de lesz új fotó-, zene- és építészmúzeum is. Az intézményeknek helyet adó új épületek egy része a Felvonulási területen épül meg, míg a Nemzeti Galéria az elbontott Petőfi Csarnok helyén. De megújul a Közlekedési Múzeum és a Cirkusz is, az autóval érkezőnek új mélygarázsok épülnek a park szélén, miközben a Ligetből kitiltanák az autókat. Az ezzel kapcsolatos közlekedési fejlesztésekről egyelőre egyetlen részlet sem vált ismertté.
Tarlós István egyébként mindenkit megnyugtatott, hogy van véleménye a Liget-projektről, Lázár János uniós támogatásokat elvonó kijelentéséről és minden más Budapestet sújtó kormányintézkedésről, de ezeket nem az ellenzék felszólítására fogja elmondani, hanem amikor eljön az ideje. A közgyűlési döntéshozatalt – úgy tűnik – nem találta erre alkalmasnak. A civil egyeztetés hiányát kifogásoló felvetést pedig azzal hárította, hogy nála egyetlen egyenruha sem lóg a szekrényben, így ő is éppen olyan civil, mint bárki más.
De akkor sem fárasztotta meggyőző érveivel a képviselőket, amikor a város Főgáz-részvényeinek eladásáról döntöttek. Az állam a korábban vásárolt RWE-pakett mellé kérte az önkormányzat 50 százalékos tulajdonhányadát a két stratégiai, irányítószerepet jelentő törzsrészvénnyel egyetemben. Alig 800 millióval fizetett többet az állam a fővárosnak, mint tavaly a német cégnek. Holott sokan lettek volna kíváncsiak arra, miért jobb üzlet 41,8 milliárdért eladni a pakettet most, mint Demszky-idejében 100 milliárdért. Akkor Tarlós és jelenlegi helyettese Bagdy Gábor a családi ezüst elherdálásának tartotta a tervet, amelynek meghiúsítására készek lettek volna népszavazást tartani. Most ez természetes lépés volt.
Némi fideszes „elmúlt húszévezés” és ellenzéki kérdezősködés után megszavazták az M3-as metróvonal rekonstrukciójának előkészítését célzó szerződés megkötését. A BKK a korábban elnyert 635 milliós uniós támogatás mellé újabb 1,2 milliárdot kért, ezúttal fővárosi büdzséből. Somfai Ágnes (PM) nem igazán értette, mitől nőtt háromszorosára a vállalási ár. Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója megnyugtatta: nem ők számoltak rosszul annak idején, hanem a műszaki tartalom lett sokkal több. Arról senki sem szólt, hogy miből és főként mikor kezdődhet meg a felújítás. Az M3 katasztrofális állapotáról sem hangzott el tájékoztatás.
Visszavonták viszont a felesleges útépítési anyagok selejtezésére és ingyenes átadására vonatkozó előterjesztést. Bánsághi Tamás (MSZP) nem értette ugyanis, hogy miképpen selejtezhettek le 1812 darab mészkő járólapot, 1594 fehér kockakövet, továbbá egy raklapnyi gránitkockát és még sok egyebet, mondván, hogy semmit se érnek. Az anyagokat kérő Sződligetnek aligha kell izgulnia, az ügylet legfeljebb időbeli késést szenvedhet, lévén lebonyolítását a gazdasági bizottság hatáskörébe utalták.
Tarlós István egyébként mindenkit megnyugtatott, hogy van véleménye a Liget-projektről, Lázár János uniós támogatásokat elvonó kijelentéséről és minden más Budapestet sújtó kormányintézkedésről, de ezeket nem az ellenzék felszólítására fogja elmondani, hanem amikor eljön az ideje. A közgyűlési döntéshozatalt – úgy tűnik – nem találta erre alkalmasnak. A civil egyeztetés hiányát kifogásoló felvetést pedig azzal hárította, hogy nála egyetlen egyenruha sem lóg a szekrényben, így ő is éppen olyan civil, mint bárki más.
De akkor sem fárasztotta meggyőző érveivel a képviselőket, amikor a város Főgáz-részvényeinek eladásáról döntöttek. Az állam a korábban vásárolt RWE-pakett mellé kérte az önkormányzat 50 százalékos tulajdonhányadát a két stratégiai, irányítószerepet jelentő törzsrészvénnyel egyetemben. Alig 800 millióval fizetett többet az állam a fővárosnak, mint tavaly a német cégnek. Holott sokan lettek volna kíváncsiak arra, miért jobb üzlet 41,8 milliárdért eladni a pakettet most, mint Demszky-idejében 100 milliárdért. Akkor Tarlós és jelenlegi helyettese Bagdy Gábor a családi ezüst elherdálásának tartotta a tervet, amelynek meghiúsítására készek lettek volna népszavazást tartani. Most ez természetes lépés volt.
Némi fideszes „elmúlt húszévezés” és ellenzéki kérdezősködés után megszavazták az M3-as metróvonal rekonstrukciójának előkészítését célzó szerződés megkötését. A BKK a korábban elnyert 635 milliós uniós támogatás mellé újabb 1,2 milliárdot kért, ezúttal fővárosi büdzséből. Somfai Ágnes (PM) nem igazán értette, mitől nőtt háromszorosára a vállalási ár. Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója megnyugtatta: nem ők számoltak rosszul annak idején, hanem a műszaki tartalom lett sokkal több. Arról senki sem szólt, hogy miből és főként mikor kezdődhet meg a felújítás. Az M3 katasztrofális állapotáról sem hangzott el tájékoztatás.
Visszavonták viszont a felesleges útépítési anyagok selejtezésére és ingyenes átadására vonatkozó előterjesztést. Bánsághi Tamás (MSZP) nem értette ugyanis, hogy miképpen selejtezhettek le 1812 darab mészkő járólapot, 1594 fehér kockakövet, továbbá egy raklapnyi gránitkockát és még sok egyebet, mondván, hogy semmit se érnek. Az anyagokat kérő Sződligetnek aligha kell izgulnia, az ügylet legfeljebb időbeli késést szenvedhet, lévén lebonyolítását a gazdasági bizottság hatáskörébe utalták.