Jókora meglepetést keltettek azok a néhány hónappal ezelőtt létrehozott, alig-alig ismert, sok esetben még a világhálón is szinte teljesen láthatatlan pártok, amelyek legalább 15 ezer aláírást összegyűjtöttek, így országos listát állíthatnak.

A semmiből jött pártok sikere annak fényében még meglepőbb: akadt olyan szervezet, amely régóta létezik, sokszor, sok helyen mutatta már meg magát, sarkos véleménye van – mégis simán elvérzett. A 4K! – Negyedik Köztársaság 2007-ben jött létre, 2012-ig ifjúsági mozgalomként működött. Két évvel ezelőtt aztán párttá alakult a mozgalom. A 4K! az elmúlt hónapokban, években több performance-ot, sajtótájékoztatót tartott, s ezzel pedig növelte ismertségét.

– Nagy reményekkel vágtunk bele az aláírásgyűjtésbe. Úgy éreztük, hogy a 4K! már kellően ismert, négyszáz taggal és hatszáz támogató önkéntessel együttműködve lesz annyi jelöltünk, hogy országos listát állíthassunk – mondta érdeklődésünkre Istvánffy András, a párt elnöke. Mint mondta, 38 választókerületben kezdték el gyűjteni a támogató aláírásokat, de végül csak 16 választókerületben adták le az íveket. Ráadásul ezután is érték még pofonok a pártot: volt olyan kerület, ahol szokatlanul nagy, bő 20 százalék volt a hibás aláírások aránya, 560-ból csak 430-at fogadtak el.

Istvánffy András szerint ez nem azt jelenti, hogy ilyen sok esetben tévesztettek volna a gyűjtés során: rajtuk csapódott le az állami adatbázis elavultsága, hibája. A 4K! végül tíz képviselőjelöltet indíthat. Bár a pártelnök szerint ez is tisztes eredmény, érdemes megemlíteni: a tavaly ősszel alapított, még ma is lényegében ismeretlen Új Magyarország Párt 50 jelöltet indíthat, azaz legalább 25 ezer érvényes támogató aláírást szedett össze.

– Kétségkívül elgondolkodtató a semmiből jött pártok sikere. Pláne annak tükrében, hogy mi folyamatosan utcán voltunk, választókerületenként általában tíz emberünk gyűjtötte az aláírásokat, ám a kis pártok közül talán ha kettő akadt, aminek jelenléte érzékelhető volt. Jelzem, ők sem tudtak összegyűjteni elég aláírást – mondta Istvánffy András.

Hozzátette: – Ráadásul a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem könnyű „megszerezni” az emberek aláírását. Egyfelől azért, mert az első napokban sokan még mindig azt hitték, kopogtatócédulát kell majd adniuk, másfelől pedig azért: meg kellett győzni őket arról, hogy érdemes minket támogatni. Szóval az durva tévhit, hogy kis pártoknál lényegében bárki bárkit támogat.

Istvánffy András M. Schmidt János / Népszabadság

 Arra a kérdésünkre, hogy akkor mégis mivel magyarázható az új riválisok feltűnő hatékonysága, azt mondta: komolyabb utcai jelenlét, kampány híján csak tisztességtelen eszközök alkalmazása lehet erre a magyarázat. Az elnök – bizonyítékok híján – részleteket nem mondott, de annyit elárult: „Volt olyan kis párt, amely egyik aktivistánknak azt ajánlotta, hogy cseréljünk támogató aláírásokat, ezzel megkönnyítve egymás dolgát”. Istvánffy András szerint természetesen visszautasították ezt, ám az eset így is sokat elárul a jelenlegi állapotokról: egyfelől azt, hogy a rendszer engedi a csalást, másfelől azt, hogy a pártok között akadnak, amelyek nem riadtak vissza attól.

Mindezek miatt úgy vélte: a kis pártoknál alapesetben, ha tisztességesen gyűjtenek, akkor „emberanyag-háborúvá” válik a támogatók kegyének elnyerése, hiszen az lesz sikeres, aki több aktivistát tud az utcára küldeni. A „B verzió” a csalás – tette hozzá. Megkerestünk több kisebb pártot, hogy megtudjuk, hasonlóak-e tapasztalataik. A megkérdezettek kizárólag név nélkül nyilatkoztak, s csak „hallomásokról” tudtak beszámolni – viszont feltűnő részletességgel.

Többen is azt mondták, a névcsere bevált módszer volt: gyakorlatilag lebuktathatatlan az, aki egy támogató adatait – annak tudta nélkül – egy másik párt támogatói között is feltünteti. A 444.hu információi szerint olyan is előfordult: „valamelyik párt irodájában rendes börzét tartottak, kirakták az ország térképét az asztalra, és össze lehetett vetni, kinek hol mennyi van. És indulhatott a nagy csereakció”. Tartja magát az a pletyka is, hogy többen már egy eleve meglévő adatbázist – vagy a szükséges mennyiségű szignót – vettek meg és használtak fel, így „ki sem kellett menni az utcára az emberek közé.”