A beteg sorsa a rendszerben sem ezt megelőzően, sem ezután már nemigen került szóba, ellenben Török Krisztina, az államosított kórházakat fenntartó hivatal, a GYEMSZI főigazgatója elmondta: ha nem is nagyon látszik, munkatársai komoly erőfeszítésekkel és sok munkával próbálják a betegellátást működtetni. Azt ő sem tagadta, hogy minderre nincs sok pénz, de az államosítás egyik „nagy lehetőségével”, a hatékonyságnöveléssel azért jól állnak. Erre példaként a közös gyógyszer-, áram-, gázbeszerzést említette, amellyel összességében ötmilliárdot „foghatnak” meg, így ez a pénz más, hasznosabb célokra a kórházaknál maradhat.

Arra a moderátori felvetésre, hogy az államosításnak azért voltak árnyoldalai is, hiszen a főigazgatók döntési szabadsága csorbult, minden lépésük előzetes engedélyhez kötött, miközben hosszú hetekig választ sem kapnak egy-egy megoldandó problémájuktól a tulajdonostól, Török Krisztina azt mondta: ez most valóban így van, viszont később ez változni, oldódni fog. Megjegyezte azt is, hogy például a központosítás előtti időkről átvizsgált főigazgatói beszerzéseknek mindössze 40 százaléka volt szabályszerű. Hozzátette: a gyerekszoba rendjéhez is előbb össze kell pakolni egy kosárba a legókat, azaz előbb rendet kell tenni, hogy lazulhasson a kontroll.

A hatékonyság, a rendezett működés nem feltétlen a felügyeleti formától, mintsem a rendelkezésre álló pénztől függ - erről Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke beszélt. Aki arra is figyelmeztette az államosítás értékelésére „egymás mellé ültetett” társait, hogy rossz vége szokott lenni azoknak a gyerekszobában zajló vitáknak, amelyek arról szólnak: apuka kit és hogyan vert meg jobban. Előzőleg ugyanis arról indult polémia, hogy az ágazathoz jutó forrásokról döntő nemzetgazdasági tárca képviselőire lehet-e hatni az úgynevezett evidenciákon alapuló egészséggazdasági érvekkel.

Sándor Marianna, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének egyik vezetője érzékeltette, mennyire nehezen élik meg a kórházak forráshiányos helyzetét. Mennyire nehéz a gyógyszerellátás biztonságát úgy megtartani, hogy intézmények 16 milliárd forinttal tartoznak nekik, ebből 6-7 milliárdnyi rég lejárt számla. Rajtuk eddig nem múlott, most azonban azt kérik: a kormány tegyen valamit azért, hogy a kórházi adósságok újratermelődésének sebessége lassuljon. Ők ugyanis azt tapasztalják, hogy a konszolidációs összegek kiosztása után az ismételt eladósodás egyre rövidebb időn belül ismétlődik.

Az orvosi eszközöket szállító cégek szövetségének képviselője, Rásky László szerint miközben a kormány előítéletes és bizalmatlan a beszállítókkal, hiszen „gyanús profitorientált kapitalistáknak” állítja be a közvélemény előtt őket, ezek a cégek hitelezik meg a kórházak működtetési költségeit és vigyáznak arra, hogy a betegellátással ne legyen galiba. Mindezt és a közterheiket is már csak piaci hitelből tudják teljesíteni, miközben az állam óriási összegekkel tartoznak nekik.