Az Európai Unió igyekszik biztosítani, hogy a csatlakozni kívánó államok demokratikus gyakorlata megfeleljen bizonyos kritériumoknak, de mi történik, ha felvesznek egy olyan államot, amely teljesíti ezeket a feltételeket, de később visszafejlődik? – teszik fel a kérdést az amerikai Külpolitikai Kutatóintézet honlapján megjelent elemzésben Alexandra Wiktorek Sarlo és Maia Otarashvili, a Pennsylvaniai Egyetem politikatudományi doktori programjának résztvevői. Az írás magyarul a Galamus.hu-n jelent meg hétfőn.

Az elemzők szerint ez a dilemma merül fel Magyarország esetében, amely valaha élenjáró volt a demokráciában a posztkommunista államok között, míg ma a demokrácia erózióját éli át. A magyar eset kérdéseket vet fel az EU jelenlegi irányítási mechanizmusát és az Egyesült Államok szerepét illetően is.

Magyarország különös mértékben tesztje annak – állítják az elemzők –, hogy mennyire képes az unió megelőzni a demokrácia erózióját, és Európa eddig teljesítménye felveti a kérdést, hogy vajon bölcs dolog-e az Európai Unió további bővítése.

Orbán Viktor miniszterelnök 2010. áprilisi megválasztása óta a demokratikus szabadságjogok gyors és agresszív gyengítését vezényelte le a saját országában. Orbán pártja, a Fidesz kétharmados parlamenti többségével keresztülerőszakolt egy új alaptörvényt, ami a szerzők szerint több kulcsfontosságú fronton megszilárdítja a kormányzó párt hatalmát, ugyanakkor gyengíti az Alkotmánybíróságot, sérti a sajtószabadságot, megnehezíti a másként gondolkodók helyzetét, és nacionalista értékeket támogat, amelyek felbátorítják a szélsőjobboldali elemeket.

Orbán saját politikai hatalmának agresszív kiterjesztését kiszámíthatatlan és rövidlátó gazdaságpolitika kísérte, amelynek az volt a célja, hogy a gazdasági válságban megőrizze a választók támogatását. Ez a politika az országot négy év alatt másodszor vitte recesszióba. Magyarország politikai irányvonalát számos nemzetközi szervezet bírálta, például a Nemzetközi Valutaalap, több globális médiaszervezet és az EU-val szorosan együttműködő Európa Tanács, de egyelőre kevés eredménnyel – emelik ki a szerzők.

A magyar alkotmány okozta válság szerintük abban gyökerezik, hogy a kormányok nem dolgoztak ki új alkotmányt a kommunista rezsim 1989-es bukása után. A jelenlegi kormány viszont – kétharmados többségével élve – az alaptörvényt a hatalom megragadására használta fel, miközben azt állította, hogy befejezi a kommunizmus felszámolásának folyamatát.

Ellenzéki vezetőként Orbán azzal vádolta a kormányt, hogy hagyta külföldi ellenőrzés alá kerülni a magyar gazdaságot, és ettől a veszélytől ma is óva int. A Fidesz politikai vonzerejét most is arra építi, hogy megmenti az országot az inkompetens és korrupt Magyar Szocialista Párttól. Orbán kormánya azzal érvel, hogy az alaptörvény és a sok módosítás egyszerűen a posztkommunista átalakulási folyamat végleges lezárásához szükséges.

Európa jelentős része és sok ellenzékben lévő magyar politikus szerint viszont az ország új alkotmánya gyengíti a legfontosabb fékeket és ellensúlyokat. Emellett erodálja a liberális demokrácia elemeit a választókörzetek manipulálásával, a sajtószabadság és a vallásszabadság korlátozásával és az etnikai alapú nacionalizmus olyan válfajának terjesztésével, amely sértheti a kisebbségi csoportokat. Az új alkotmány például kifejezetten előnyben részesíti a kereszténységet, mint a magyar nemzet alapvető vonását, ami félelmet kelt a nem keresztény kisebbségek körében, például a zsidó közösségben – olvasható a Galamus.hu-n megjelent írásban.

Az Európa Tanács indítványában, amelyben az javasolta, hogy Magyarországot helyezzék különleges megfigyelési eljárás alá, főleg a magyar alkotmány nemrég elfogadott negyedik módosítására hivatkozott, amely gyengíti az Alkotmánybíróságot, korlátozza a politikai hirdetéseket választási kampányok idején, de felsorolt néhány problematikus törvényt is, amelyek elfogadását az új alkotmány tette lehetővé.

Ezek közé tartozik a lelkiismereti és vallásszabadságról, illetve az egyházakról, felekezetekről és vallási közösségekről szóló törvény, amely feljogosítja a parlamentet, hogy eldöntse, mi számít legitim vallási testületnek és mi nem; így Magyarország 358 vallási közössége közül 14 egyház kivételével az összes többit megfosztotta hivatalos státusától.

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény kapcsán aggályokat keltett a választókörzetek kijelölésének módszere. A médiatörvény olyan Médiatanácsot hozott létre, amely ellenőrzi a rádiófrekvenciákat, megfigyeli a tartalmakat és olyan homályos normák alapján működik, amelyekkel lehet úgy ügyeskedni, hogy elhallgattassák a jelenlegi kormány bírálóit.

És a legfontosabb: a Velencei Bizottság 2013. júniusában kelt jelentése szerint az alkotmány legújabb módosítását arra használták fel, hogy megfosszák hatalmától az Alkotmánybíróságot. A testület felhívta a figyelmet a magyar kormány sajátos eljárására: alkotmánysértő törvényeket emelnek be az alkotmányba, hogy ne lehessen megtámadni azokat. Az alkotmány ilyen átpolitizálása súlyosan veszélyezteti a demokráciát és a jogállamot – vélik az elemzők.

Miközben ezek a fejlemények súlyos aggodalomra adnak okot, az EU válasza mély megosztottságot tárt fel, amely valószínűtlenné tette egy erős határozat elfogadását. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének június 25-i vitájában az Európa Tanács is tanúbizonyságot tehetett volna arról, hogy erősen elkötelezett a tagállamok demokratikus konszolidációja kudarcának megakadályozására. Ám a vita az írás szerzői szerint a pártpolitika szintéjére süllyedt azzal, hogy a baloldali képviselők inkább támogatták Magyarország megfigyelését, míg a jobbközép képviselők jórészt elutasították ezt a lehetőséget. A Magyarország megfigyelése ellen felhozott főbb érvek között volt az is, hogy aggályos, ha precedenst teremtenek egy „érett demokrácia” megfigyelésével.

A megfigyelés bevezetésének ellenfelei azzal is érveltek, hogy Magyarország alkotmányos problémái főként technikai jellegűek, és hogy Magyarországon nem fenyegeti olyan komoly veszély a demokráciát, mint az Európa Tanács néhány más tagállamában. Végül az Európa Tanács vegyes üzenetet tartalmazó határozatot fogadott el. Miközben határozottan bírálja Magyarországot az európai demokratikus normák aláásásáért, a döntés csupán az, hogy „szorosan figyelemmel kísérik” a magyarországi helyzetet.

Az Európai Parlament sem küldött egyértelmű üzenetet. Minthogy a parlament olyan képviselő testület, amely a tagállamokban létező politikai nézetek széles spektrumát tükrözi, a politikai orientációknak megfelelően megosztott. A testület nemrég elfogadta a Tavares-jelentést, ami Magyarország alaposabb vizsgálata mellett egy olyan új európai testület létrehozását követeli, amely megfigyelné, mennyiben tartják tiszteletben a tagállamok az uniós értékeket, de a jobbközép tömb ezzel messzemenően nem értett egyet. Az ő nézőpontjukból az Európai Parlament baloldali tagjai a kettős mérce alkalmazásában vétkesek, mert szigorúak Magyarországgal, ugyanakkor engedékenyebbek a szocialisták felé hajló Bulgáriával és Romániával szemben.

A magyarországi demokrácia állapota keltette aggodalmak mellett vizsgálták Orbán gazdaságpolitikáját is. A Fidesz-kormány az unortodox gazdasági intézkedések sorával és halogató taktikával próbált fellépni a válsággal szemben. Az intézkedések között volt a magánnyugdíjpénztárak államosítása, a közüzemi díjak kötelezően elrendelt csökkentése és a visszamenőleges hatállyal bevezetett ágazati adóztatás. Az új adók kiváltották a külföldi közvetlen befektetések zuhanását, amihez hozzájárult az is, hogy nem látszik hiteles, hosszú távú megoldás Magyarország költségvetési helyzetére.

Az ország gazdasági kilátásai az elemzők szerint jelenleg gyászosak. Az export, a fogyasztás, a beruházás és a GDP várhatóan tovább stagnál, míg a kormány eladósodottsága valószínűleg a nemzeti össztermék közel nyolcvan százalékán marad – a legmagasabb szinten az EU posztkommunista tagállami közül –, akárcsak a GDP 121 százalékát kitevő összes külső adósság, és maradnak az államkötvények fenntarthatatlanul magas kamatköltségei is.

Legközelebb a 2014-ben esedékes választások kínálnak lehetőséget arra, hogy Magyarországon új vezetőket válasszanak, ezért a választásokig hátralévő időben az uniós és az egyéb nemzetközi figyelmet elsősorban az Orbán-kormány választási kampányra vonatkozó törvényeire és a média kezelésére kell összpontosítani – állítják az elemzők. Szerintük az olyan törvények, amelyek akadályozzák, hogy az információk eljussanak az emberekhez, illetve a szavazatokat manipuláló választási körzetek akkor is torzítják a választások eredményét, ha maga a szavazási procedúra a szó technikai értelmében szabadon és tisztességesen zajlik le.

Az Egyesült Államoknak is szoros figyelemmel kell kísérnie a magyarországi folyamatokat – vélik az elemzők. Ha az EU és az Egyesült Államok nem tesz semmit, azzal csak tovább bátoríthatja azt a tekintélyelvű irányt, amelyet többek között Janukovics ukrán miniszterelnök és Szaakasvili grúz elnök visz. Mindennek a tudatában az Egyesült Államoknak aktívan dolgoznia kell európai szövetségeseivel, hogy pénzügyi befolyásgyakorlással, külső nyomással és a magyar vezetéssel folytatott tárgyalások révén tegyen a magyarországi demokrácia helyzetének romlása ellen.