Több helyütt is módosításra, kiegészítésre szorul az a törvényjavaslat, amelyet a bírák szolgálati viszonyáról, nyugdíjáról tavaly decemberben terjesztett be az igazságügyi tárca az Országgyűlésnek – írta a Magyar Nemzet hétfőn.

Makai Lajos, a Magyar Bírói Egyesület elnöke elmondta, hogy javaslatuk szerint a tavaly jogellenesen felmentett, az Alkotmánybíróság (AB) határozata szerint alaptörvény-ellenes, illetve az Európai Unió Bíróságának ítélete szerint az uniós jogot is sértő jogszabály alapján idő előtt kényszernyugdíjazott bíráknak több kártérítést kellene kapniuk – a tervezet egyéves jövedelem kifizetését helyezi kilátásba –, emellett szükségesnek tartja, hogy elmaradt bérüket és a kártérítést ne sújtsa a 98 százalékos különadó.

Az elnök azt is törvénybe iktatná, hogy a nyugdíjba vonuló bírák kapjanak összeférhetetlenségi pótlékot. Ez tulajdonképpen magasabb összegű nyugellátást jelente, amellyel azt kompenzálnák, hogy a bírák esetében szigorú összeférhetetlenségi szabályok érvényesülnek, és emiatt – az oktatás kivételével – nem folytathatnak más keresőtevékenységet.

A „pofátlan” végkielégítéseket sújtó különadót az Orbán-kormány vezette be, és – a nyugdíjazást kivéve – a munkaviszony megszüntetésével összefüggésben kifizetett pénzek kétmilliót, beosztottaknál a 3,6 millió forintot meghaladó hányadát vonják el szinte teljes egészében.

Az adót eredetileg öt évre visszamenőleg vetették volna ki, és ezért egy törvénymódosítással mentesítették azokat, akik munkaügyi perben nyertek ennél nagyobb összeget. Így a PSZÁF elnöke – akit 2004-ben menesztettek, de csak 2007-ben ítéltek meg a számára 131 milliót – is megúszta volna, hogy fizessen, de az AB a különadóról szóló törvényt két menetben is elkaszálta, ezért a büntetőadót csak egy évre visszamenőleg vetették ki.

Bírósági forrásaink szerint most a bírák esetében is hasonló – kivételes – szabályt kellene alkotni. Erre azért is szükség lenne, mert a helyzetük még bonyolultabb: akit nyugdíjaztak, annak elvileg nem kellene büntetőadót fizetnie, de sokan folytatni akarják a munkát, és akkor már felmerülhet a különadó. Ráadásul a jogellenesen felmentett bírák egy része már korábban megállapíttatta a nyugdíját, s fel is vette azt, így az ő esetükben kérdéses, hogy a másodszori „nyugdíjazás” mentesít-e a különadó megfizetése alól.

A kényszernyugdíjazott bírák többsége – miután az AB-határozat kihirdetése után nem vették vissza őket – munkaügyi pert kezdeményezett, és sokan már nyertek. A törvénytervezet szerint viszont már nem kellene pereskedniük: aki vissza akar térni, annak csak nyilatkoznia kellene, és abban az esetben az Országos Bírósági Hivatal vezetője az államfőnél kezdeményezné az ismételt bírói kinevezést.

Korábbi vezetői beosztását azonban senki nem kapná vissza, és az érintettek már csak emiatt is fenntartják a strasbourgi emberi jogi bírósághoz benyújtott keresetüket. Keveslik ugyanakkor a kilátásba helyezett átalány-kártérítést, hiszen volt nem egy olyan bíró, akit 62 évesen küldtek el, miközben a korábbi szabályok szerint hetven esztendős koráig dolgozhatott volna, s a törvénytervezet szerint is még nyolc évig maradhat hivatalban; a korhatárt majd csak tíz esztendő alatt csökkentik 65 évre.

Bírósági körökben felvetődik, hogy nem terheli-e felelősség azokat a vezetőket – az Országos Bírósági Hivatal, valamint a Kúria elnökét –, akik a kényszernyugdíjazás alaptörvény-ellenességét kimondó AB-határozat kihirdetése előtt alig pár nappal csaknem ötven bíró felmentését kezdeményezték, és emiatt valószínűleg milliárdos nagyságrendű kártérítést kell majd kifizetni. Akkor ugyanis már kiszivárgott a hír: az alkotmánybírák megsemmisítik a támadott rendelkezéseket.

Más források viszont arra figyelmeztetnek, hogy a költségvetésnek okozott kár miatt a felelősséget csak szándékos mulasztás vagy jogsértés esetén lehetne vizsgálni. A bírósági vezetők pedig a hatályos szabályok szerint jártak el, így a rosszhiszeműségüket igen nehéz lenne bizonyítani. Az pedig kevés, hogy sokan azt feltételezik: a felmentési javaslatokat tudatosan küldték meg az AB-döntés kihirdetése előtti napokban az államfőnek, mert utána egy visszamenőleges hatállyal megsemmisített jogszabályra hivatkozva ezt már nem tehették volna meg.

Informátoraink ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet: az AB szintén hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb összegű kártérítést kell fizetni a bíráknak, hiszen jó ideig halogatta a döntést. Ráadásul a testület nem rendelkezett arról, hogy a jogellenesen menesztett bírákat vissza kell venni, bár ezt megtehette volna. Emiatt az érintetteknek hosszú hónapokig perelniük kellett – az eljárások egy része még le sem zárult –, és mindenki visszamenőleg meg is fogja kapni a nyugdíj és a fizetés közötti különbséget.

Mindezen azonban forrásaink szerint gondolkodni sem érdemes, mert a helyzet jogilag kezelhetetlen. A kényszernyugdíjazás kapcsán legfeljebb a politikai felelősség vethető fel, mert a magyar jog – sokak szerencséjére – nem ismeri a jogalkotással okozott kár fogalmát.