Éles vitába keveredett Somogyi Zoltán elemző Bayer Zsolttal, a Magyar Hírlap publicistájával egy blogbejegyzés miatt. Somogyi ugyanis egyebek mellett azt írta Nyirő újratemetése kapcsán a Facebook-oldalán, hogy „a Magyar Országgyűlés pénzén, illegálisan Romániába csempészik egy nyilasként ismert, íróként nem jegyzett rasszista hamvait, mellyel szemben a román kormányfő élesen és jogosan tiltakozik, miközben az RMDSZ is ellenáll – csendben, polgármesterén keresztül, aki nem segíti a temetés megtartását. Hol tartunk?? Kövér Lászlónak azonnal le kellene mondania, Szőcs Gézával egyetemben. Különben senki nem mossa le rólunk, hogy nácitámogató kormányunk van. Ezt akarjátok, kedves fideszes barátaim?”

Bayer Zsolt a mai Magyar Hírlapban vezércikkben foglalkozik Somogyi megjegyzésével, leszögezve, hogy az ilyen kijelentések „természetesen csak arra jók, hogy vérig sértsék mindazon milliókat, akiknek Nyirő könyvei fontosak”. „De azt azért ne feledjük el – írja –, hogy amikor Kertész Ákos genetikailag alattvalónak és moslékzabálónak titulálta a magyarságot, a mainstream értelmiségi körök hümmögtek kicsit, majd elsikálták a dolgot azzal, hogy egy írónál az életművet kell nézni, s azt nem teheti semmissé egy szerencsétlen mondat. Rendben van. De akkor ez miért nem igaz Nyirő Józsefre?”

Bayer felidézi a Rajk család történetét, azt, hogy a tizenegy gyerekből kettő lett „híres”: László és Endre. „S az az iszonyatos kor, amelyben élniük adatott, egyiküket a nyilasok, másikukat a kommunisták karmaiba taszította. (Bár ez semmiképpen sem mentesít az egyéni felelősség alól!)” – írja, hozzátéve, hogy Rajk László elintézte nyilas testvére büntetlenségét, ugyanakkor hajszát indított Nyirő József ellen, ám hiába: „a kor erre szakosodott szervezete megvizsgálja Nyirő ügyét, múltját és cselekedeteit, és úgy találja, Nyirő József nem követett el háborús bűnöket”. Bayer szerint – idézzük – „a háború poklában, Erdély elvesztésének árnyékában, kétségbeesésében néhány rossz, sőt vállalhatatlan mondatot papírra vető, amúgy semmilyen bűnt el nem követő Nyirő József kitagadott páriaként hal meg Spanyolországban, és halála után ennyi évtizeddel megpróbálják megakadályozni paranoiás románok, hogy szülőföldjén nyugodhasson, idehaza pedig földbuta, aljas és nyomorult gazemberek nyilasozzák és antiszemitázzák őt.” 

„Ha ők (mármint az erre szakosodott bizottság – a szerk.) nem találták bűnösnek Nyirőt, akkor most, hetven évvel később nem kéne őt bűnösnek kikiáltani a kiskörúti kávéházakból. Ha pedig mégis, akkor tessék vállalni: akik tehát most, hetven évvel a történtek után nyilasozzák, antiszemitázzák és háborús bűnösözik Nyirő Józsefet, azok felülírják a hivatalos döntéseket, és a történelmet mindig is minden skrupulus nélkül átíró és összevissza hazudozó kommunisták szövegét szajkózzák tovább. Vagy azért, mert ők maguk is azok és ugyanolyanok (Szanyi, Vadai), vagy azért, mert fogalmuk sincs semmiről (Somogyi)” – írja Bayer.

A Magyar Hírlap publicistájának ismét a Facebookon válaszolt Somogyi. Az alábbiakban az ironikusan „Kedves Zsolt” megszólítással írt válaszlevelet idézzük. Íme: „Köszönettel megkaptam a „bayer vezér csütörtökre” név alatt futó leveledet ’magánban’, ami után – ismerve eddigi munkásságodat – nyugodtan nevezhetnélek Bayer vezérnek is. Ne gondold, hogy ez olcsó irónia: nem, mert tényleg az egyik szellemi vezetője vagy annak a Fidesz-párti politikai közösségnek, amely folyamatosan lavírozni próbál az általatok „kommunistának” nevezett baloldali ellenzék és a „csürhének” tekintett szélsőjobboldali ellenzék között. Az már más kérdés, hogy a „kommancsok” szidalmazása során hányszor, és milyen módon csúsznak át mondataitok a szélsőségbe, de ezzel inkább máskor foglalkoznék. Célom, hogy megértsük egymás viszonyulását a Nyirő-Kövér-ügyhöz.

Kezdjük azzal, amiben – bár kétségtelen, hogy ez nagyon ritka – egyetértünk: azt ugyan nem tudom, hogy jön ide, de Kertész Ákos mondatai a genetikailag alattvaló magyarságról, vállalhatatlanok. Ugyanakkor, ha jól emlékszem, ezt a rettenetes állítását visszavonta, míg Nyirő (akit te következetesen Nyírőnek írtál nekem, de szerencsére ezen a gondos szerkesztői kéz azért módosított megjelenés előtt) a saját nyilas szerepvállalásával kapcsolatban idáig sosem jutott. Egyetértünk abban is, hogy akkoriban bármi megtörténhetett: a Rajk-család is adhatott kommunistát, nyilast egyaránt. Én nem tudok megbocsátani sem ennek, sem annak. Veled ellentétben, aki mintha relativizálnád a nyilas múltat azzal, hogy voltak olyanok is, akik kommunisták lettek. Én erre képtelen vagyok, mert mindkét eszmerendszertől irtózom. Ugyanakkor azt hiszem, senkit nem ment föl semmilyen történelmi körülmény a gondolkodás és az emberi kiállás felelősségétől.

Nyirő a fasiszta parlamentnek úgy volt tagja, hogy magyar emberek százezrei váltak az általa hirdetett és propagált eszmeiség okán sokadrendű (az állatok utáni) állampolgárrá, és kerültek gázkamrába. Miközben gyilkolták őket, addig Nyirő Szálasinak szerkesztett lapot, majd a nácikkal együtt menekült Németországba. Ott aztán társelnöke lett egy csak akkor alakuló nyilas-náci társaságnak. A liberálisokat és a zsidókat a magyarokat megtévesztő hányadékként minősítette.

Erdély nagyon szép. Én is nagyon szeretem. Nyirőnek voltak szép mondatai Erdélyről, mert szerette. Meg a nyilasokat is szerette. Engedd meg éppen ezért, hogy Nyirő írói munkásságáról most azért ne nyissunk vitát, mert lényegtelennek tartom ahhoz képest, hogy egy emberi és politikai értelemben vállalhatatlan cselekménysorozatnak volt tevékeny társutasa. Kövér László pedig nem valamelyik irodalmi társaság tagja, hanem politikus, történetesen annak a magyar parlamentnek az elnöke, amelynek a Szálasi-érában Nyirő a képviselője volt - így a hozzá való viszonyulását is csak ebből a szempontból tudom megítélni. Nálam, kedves Zsolt, nem „mindenki antiszemita” és nem „mindenki nyilas”, ahogy írod, sőt, ha úgy tetszik, e tekintetben én valamelyest megengedőbb is vagyok a magyar jobboldallal. Nyirő azonban történetesen valóban nyilas és antiszemita volt, s gondolatiságának társutasa lett a magyar Parlament elnöke.

Félreértés ne essék: Nyirőnek természetesen helye van a szülőföldjén, temesse is el a családja, legyenek ott a tisztelői. Magyar politikusok azonban ezt ne tegyék, mert ez politikai kiállás egyfelől Nyirő eszmeisége mellett, másfelől a romániai magyarok szervezett politikai közösségével, az RMDSZ-szel szemben. Az RMDSZ nem véletlenül nem támogatta Nyirő újratemetését. Kövér László pedig nem véletlenül kampányolt ott, kiállva az RMDSZ politikai versenytársa mellett.

Itt pedig, kedves Zsolt, eljutottunk a lényegig. Akármilyen furcsa is ez számodra, de nem az általad és barátaid által alakított „nemzeti” kontra „nemzetellenes” politikai közösségek léteznek, ahol nem kell sokáig találgatni, hogy mely csoportot tekintitek nemzetinek. A sajátotokét, természetesen. Ugyanakkor az én meggyőződésem az, hogy az a nemzetfelfogás, amelyet én próbálok képviselni, hiába vádoltok ezzel „bennünket”, nem a kirekesztésen alapul, a tiétekkel szemben, épp ellenkezőleg: hiszem, hogy a nyitott, más népekkel együttműködni kívánó nemzetet több boldogság éri, mint a bezárkózót, a fölöslegesen konfliktusokat keresőt. Vallom, hogy éppen ezért tilos az anyanemzetnek a határon túli magyarok politikai szervezeteit megosztani, azokba kívülről beleszólni, mert az őket gyengíti. Hiszem, hogy védenünk kell a magyarok meghurcolt és elárult halottjait, és semmilyen ezzel kapcsolatos felelősséget – se a nyilasokét, se a kommunistákét – relativizálni nem lehet. Hiszem, hogy az egyénnek biztosított szabadság, a magántulajdon védelme, a visszamenőlegesen meg nem változtatott törvényi szabályozások, a kiszámíthatóság teremt erős nemzetet. Fontosnak tartom, hogy a magyar embernek ne kelljen azért drágábban kenyeret vennie, mert a boltos „nemzeti”, illetve azért, mert a nemzetinek tekintett vállalkozásokat az adópénzünkből támogatni kell. Ti nem ebben hisztek. Az én nacionalizmusom azonban ilyen. És az én magyarságomhoz hozzátartozik, hogy téged azért, mert nem egyezik a gondolkodásunk, soha ne értékeljelek „földbuta, aljas és nyomorult gazembernek” – írja Somogyi Zoltán.