A személyiség büntető- és polgárjogi védelme néha indokolatlanul fordul szembe a nyilvánosság szabadságával. Ez nem magyar jelenség. Az azonban némiképpen hazai sajátosságnak tekinthető, hogy a sajtó felróhatóságától független esetekben is sokszor a kommunikációs csatornákat marasztalják el, fejtegette Hanák András és Nehéz-Posony István ügyvéd a fórumon.

Sajtókörökben sokszor idézett, régi, de már a rendszerváltozás utáni példa, hogy az egyik országgyűlési képviselő sajtótájékoztatóján – mint utólag kiderült – a személyiségi jogokat sértő híresztelésekkel állt elő. Az érintettek perre mentek, a honatyát megvédte a mentelmi joga, a szavait szinte betűhíven idéző újságokat azonban elmarasztalták, megbüntették.

Nehéz-Posony Márton, a MÚOSZ jogásza emlékeztetett arra: 2009-ben a sajnálatosan elvetélt Polgári Törvénykönyv-módosítás árnyalta volna a helyzetet. A híresztelés alól mentesítette volna a nyilvános rendezvényekről szóló tárgyilagos, pontos tudósítások publikálóit,  a nyilatkozatok szöveghű közlőit, s a hivatalos eljárásban képviselt megszólalásokat idézőket. A módosítás végül nem lépett hatályba. Az új Polgári Törvénykönyv viszont további fenyegetettséget sugall.

Nehéz-Posony szerint a személyi jogvédelem esetköreit kiegészítették azzal, hogy ha a személyiségi jogsértés közérdeket is sért, akkor az ügyésznek is joga van fellépni ellene.

Az objektív felelősség elemzése során Pataki Árpád, a Kúria bírája arról is szólt, hogy a vádiratban vagy a bírói ítélet indoklásában szereplő kitételek idézéséért az újságírók nem vonhatók felelősségre. Barát Tamásnak, a MÚOSZ etikai bizottsága elnökének arra a felvetésre, hogy a Kúria nem tudná-e szabályozni jogegységi határozattal az ítélkezést, azt válaszolta: ahhoz egy bizonyos nagyságrendű, egymásnak ellentmondó ítéletre van szükség, ezeknek az ügyeknek a többsége azonban el sem jut a Kúriáig. Azt javasolta az újságíróknak, a szerkesztőségeknek, hogy vigyék végig a saját pereiket, használjanak ki minden rendelkezésükre álló jogi fórumot.

A híresztelést, mint a mástól származó értesülést továbbadását, nem feltétlenül csak az valósítja meg, aki hamis tényt közöl, mondta a bíró. A magánélet azzal is megzavarható, ha valakiről igaz, de a nyilvánosságra nem tartozó híreket publikálnak.

Felvetődött az utánközlők felelőssége is. Mindennapi gyakorlat – főleg az online újságírásban –, hogy mások cikkét idézik, jó esetben a forrás feltüntetésével, linkek beszúrásával.

Pataki Árpád ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: a személyiségi jogot utánközléssel sem szabad megsérteni, a jogi megítélésben nem tehető különbség, miszerint az egyik nagyon, a másik csak kicsit sértett jogot. Teherbe esni sem lehet egy kicsit, jegyezte meg. Az más kérdés, hogy a kártérítés mértékének megállapításakor  már figyelembe vehető az utánközlés ténye.

Bodonovich Jenő médiabiztos emlékeztetett arra:  régebben az MTI olyan szerződést kötött partnereivel, melyben nem szerepelt, hogy a hírek javítását is kötelező követni annak, aki az eredeti kiadást felhasználta. Ma már ez feltétele a megállapodásnak.

Az utánközlésekkel kapcsolatban Hanák András kijelentette: teljes terjedelemben még a forrás feltüntetésével sem szabad átvenni máshol megjelent anyagot. A kérdéssel azért is foglalkozni kell, mert ma már működnek olyan portálok, melyek máshonnan gyűjtik össze a cikkeket, vagy azoknak az indokoltnál nagyobb részét közlik. Ezzel néha sértik a szerzői jogokat, s az eredeti közlő piaci érdekeit is.