Kétszázezer magyar gyerek veszélyben, és a számuk nő
Elmondta, hogy a fiúnak korábban több sérülése volt, pszichiátriai kezelés alatt állt és gyógyszert szedett. Édesanyja öngyilkos lett, apja új élettársával sorozatos konfliktusai voltak. Halála napján a fiú szemtelen volt az élettárssal, mire apja fakanállal és nadrágszíjjal verni kezdte. Összesen 45 ütésről számolt be, első fokon öt évre ítélték, mert nem akarta megölni, csak nevelni a gyereket, ami abból is látszik, hogy a fenekére ütött.
– Én láttam a még életben lévő fiút, és le is fotóztam. Hogy ez jogszerű volt-e, nem tudom. A kórházban szokás fényképekkel dokumentálni a sérüléseket, de a bántalmazó apától nem kaptunk engedélyt – mondta Kassai Tamás. Szerinte a képeken látszik, hogy nemcsak a fiú fenekét ütötték, hanem a fejétől a bokájáig mindenhol. Az is látszik, hogy korábban is megverték. – Addig ütötték, amíg mozgott, amikor eszméletlenné vált, akkor késlekedtek a segítségnyújtással – fejezte be.
Kassai Tamás éppen ezért azt kéri, hogy bántalmazásnál vagy annak gyanújánál ne lehetőség, hanem kötelesség legyen fényképeket készíteni, melyek később bizonyítékok lehetnek, segíthetnek a bíróságnak a tények megismerésében. (Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet már jelezte a minisztériumok felé, hogy egyértelműsíteni kellene a fotódokumentációra vonatkozó szabályokat, mert jelenleg dokumentálni kötelező, de nem egyértelmű, hogy hogyan.)
Antal Klára, a Heim Pál Kórház védőnője egy bántalmazott csecsemő történetét osztotta meg, ahol az anya évekkel ezelőtt került gyanúba, de akkor nem sikerült kideríteni, hogy mi történt. Hat évvel később újra szült, a védőnő azonban többszöri keresés ellenére sem találta a családot. Amikor megtalálták őket, a csecsemő nagyon súlyos állapotban volt, törött lábbal, karral, koponyával, májrepedéssel, tüdővérzéssel. A sérülések különböző időpontokban történtek.
Több ezer megvert gyerek
– A hazai gyerekek tíz százaléka, több mint kétszázezren veszélyeztetettek, a tavalyi adatok sajnos még emelkedést is mutatnak – mondta Kovács Zsuzsanna, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet munkatársa. Hozzátette, hogy jelentős területi egyenlőtlenségek vannak, a legrosszabb a kelet- és észak-magyarországi helyzet. Összességében több ezer bántalmazott, több tízezer elhanyagolt gyerek él az országban, évente körülbelül harmincan belehalnak a verésbe vagy az elhanyagolásba. Kiemelte, hogy 2010-ben ötven fiatalkorú lett öngyilkos, a kísérletek száma pedig ennek tízszerese, amelynek hátterében szintén sokszor a bántalmazás, elhanyagolás áll. Az OECD országok közül Magyarország a negyedik legrosszabb helyen áll a bántalmazás miatt meghalt gyerekek arányát tekintve. Legkevésbé az idegenektől kell félteni a gyerekeket, mert ismeretlen tettes bántja őket a legritkábban.
Emlékeztetett, hogy 2009-ben ombudsmani vizsgálat készült, amely megállapította, hogy az úgynevezett jelentési kötelezettségüket (ha gyerekbántalmazásra, elhanyagolásra gyanakszanak, akkor jelezzék az érintett hatóságoknak) az óvodák, nevelési tanácsadók 50 százalékban, a rendőrség 13 százalékban, míg az orvosok csak 0,2 százalékban teljesítették. Az intézet ezért, hogy ne legyen ennyi lyuk a védőhálón, kidolgozott egy módszertaniajánlás-tervezetet, amely részletesen leírja, hogy milyen utat kell bejárni, ha valaki ezzel a jelenséggel találkozik, mikor kell gyanakodni, közbelépni.
Krízisben lévő anyák, elhagyott gyerekek
Herczog Mária, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának munkatársa elmondta, hogy szintén ebbe a körbe tartozik a csecsemők, kisgyerekek elhagyása. Azt kutatták két éven át tíz európai országban, köztük Magyarországon is, hogy milyen körülmények között hagyják el a szülők az újszülötteket, kisgyerekeket, és mi történik velük ezt követően. A gyerekek legnagyobb részét a kórházakban hagyják, ezért a szakember szerint az a kérdés, hogy felismerik-e időben a krízishelyzetben lévő terhes nőket, észreveszik-e, hogy mire készülnek. Ez a kutatás szerint főleg Közép- és Kelet-Európában okoz gondot, nem figyelnek fel az érintett nőkre, és nincs olyan szolgáltatáscsomag, amely segítené, hogy mégis hazavigyék a gyereket vagy méltósággal mondjanak le róla. Magyarországon évente több tucat gyerek úgy marad kórházi osztályokon, hogy az anya utáni "hajtóvadászat" lesz a kulcskérdés, hiszen amíg nem mond le a gyerekről, az nem adható örökbe.
Ami a kórházak elé kitett inkubátorokat illeti, az ENSZ szerint ez gyerek- és nőellenes. (Eddig Magyarországon több mint negyven gyereket hagytak inkubátorokban.) Herczog Mária elmondta, hogy egy német kutatás megállapította, hogy nincs összefüggés az inkubátorprogram és a csecsemőgyilkosságok száma között, mert a leginkább érintett, általában kis településeken élő, iskolázatlan nők nem is tudnak erről. – Ennek az az üzenete, hogy nem érdekel minket a krízisben lévő anya, csak hagyja ott a gyereket, az inkubátorba tett gyerek ugyanis örökbe adható, a kórházban hagyott nem, ami jogi aggályokat is felvet – magyarázta.
Szerinte abban sem lehetünk biztosak, hogy az anyák hagyják az inkubátorokban a gyerekeket, ahogy abban sem, hogy más családtag nem nevelné fel, ha lenne rá módja. A portások elmondása szerint ugyanis a gyerekek nagy részét férfiak teszik az inkubátorba. Herczog Mária szerint ez is bizonyítja, hogy a program nő- és családellenes, helyette inkább a megelőző intézkedésekre kellene helyezni a hangsúlyt. – Ahol nincs ilyen lehetőség, például Angliában, ott nagyon kevés az elhagyott gyerek – hangsúlyozta.
