A keresetlevél ötven pontos listát tartalmazott arról, hogy Kende hol tévedett. Az ügyészség azt kifogásolta, hogy a kötetben számos példa szerepel arra nézvést: a vádhatóság miként akadályozta meg, hogy az Orbán-kormány idején elkövetett állítólagos törvénysértések bíróság elé kerüljenek. Az író felemlegette például a Happy End, az Országimázs Központ és a Millenáris Kht. visszaélésgyanús ügyeit is, amelyekben nyomozás ugyan indult, ám az ügyészség a rendőrség vádemelési javaslatait szerinte rendre visszaverte.

Kende kérdésünkre leszögezte: rendkívül aggályosnak tartja, hogy egy közpénzen működő állami szerv a tevékenységét bíráló megjegyzések miatt bírósághoz fordulhat. Álláspontja szerint az is igen furcsa, hogy egy efféle szervezetnek egyáltalán lehetnek perben érvényesíthető személyiségi jogai. Ráadásul a bíróság meglehetősen sajátos módon értékelte a beterjesztett bizonyítékokat, mert a kifogásolt ötven pontból húsznak helyt adott, miközben a könyvben legfeljebb egy-két valóban kifogásolható kitétel szerepel – állítja az író.

Az ügyészség blokkol című fejezet meg nem nevezett informátorok elmondása, illetve közelebbről nem meghatározott dokumentumok alapján íródott – mondta Kende. Betekintést nyert például olyan iratokba, amelyekből kiderült, hogy a rendőrség vádemelési javaslatait az ügyészség miként próbálta hárítani. A vádhatóság jogi képviselője szerint ilyen iratok nem léteznek, ám Kende kezdeményezésére tanúként hallgatott ki olyan rendőrt, aki moegerősítette: készültek ilyen jelentések. Az író állítja, hogy a bíróság ezt egyszerűen figyelmen kívül hagyta.

A könyvben szerepel, hogy a rendőrség a Millenáris Kht. óravásárlásai miatt is vádemelést javasolt, de az ügyészség "blokkolt". Kende szerint ezt az állítását hazugságnak minősítették, miközben hozott olyan tanút, aki a vádindítvány benyújtását egyértelműen igazolta.

Az ügyészség erre visszakozott, elismerve, hogy tényleg érkezett vádemelési javaslat, de az nem volt szabályszerűen aláírva. Az ügy lényege egyébként az volt, hogy a belépőjegyhez órát adtak ajándékba, amit a tényleges ár nyolcszorosáért számoltak el, és ezzel valaki legalább négyszázmillió forint haszonra tehetett szert. A jegy ára mellesleg 250 forint volt, az órákért viszont több mint nyolcszázat fizettek darabonként. Ez Kende szerint már önmagában is elég sajátos reklámfogás.

De más fogást is talált a bíróságon az író. A felperesek kétszer egymillió forint nem vagyoni kár megfizetését kérték, amit hiánytalanul megítéltek, figyelmen kívül hagyva, hogy a kifogásolt ötvenből csak húsz pontnak adtak helyt. Kende jogászként is állítja: az ítélet csak akkor lehetne megalapozott, ha az eredeti követelést ennek megfelelően – vagyis arányosan – csökkentik.

A per a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.