A KIM államtitkára kedden, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának ülésén tartott beszámolójában emlékeztetett arra, hogy a kormány az uniós elnökség egyik prioritásává tette egy európai roma keretstratégia elkészítését. A korábbi lépéseket sorolva emlékeztetett arra is, hogy a kormány egy társadalmi vitát kezdeményezett és létrehozták a Roma Koordinációs Tanácsot. Hangsúlyozta, hogy a szegénységprobléma nem kizárólag a romákat érinti, ahogy a romaprobléma sem csak a szegényeket.

Balog Zoltán kiemelte, hogy ha az állam fenntartó szerepe megerősödik az alapfokú oktatásban, akkor az segítheti az esélyek kiegyenlítését. Hozzátette, hogy az egészségügyben az Országos Roma Önkormányzattal közösen olyan programot indítanak, amelynek során kétezer roma nőt képeznek ki szociális asszisztenssé. Eközben négy régióban nyolc olyan programot indítottak, amelyek nem romatelepek felszámolásáról, hanem a helyi sajátosságoknak megfelelően, azok rehabilitációjáról vagy egyéni segítségnyújtásról szólnak - mondta az államtitkár.

A meghívott vendégek között felszólaló Dani Eszter református lelkipásztor bíztatónak nevezte, hogy a stratégia rámutat az együttműködés jelentőségére. Hangsúlyozta, hogy az integráció folyamatába be kell vonni a helyi közösségek mindegyikét, de ennek feltétele a kölcsönös megbékélés és a kölcsönös sérelmek párbeszéd alapján történő rendezése. Dúl Géza római katolikus püspök arról beszélt, hogy a programban nem kap elegendő figyelmet a családi napközi intézménye. A stratégia azon áll vagy bukik,sikerül-e az integráció főszereplőivé tenni a sokszor apátiába süllyedt, szegénységben élő csoportokat - tette hozzá.

Korinek László akadémikus, azt hangsúlyozta, hogy végre eljött az a pillanat, amikor az állam hosszú távon is gondolkozni mer erről a kérdésről. A korai nevelés fontossága kapcsán hangsúlyozta, hogy minden roma kisgyermeket óvodákba kell járatni, méghozzá olyanokba, ahol lehetőleg roma óvónők foglalkoznak velük.

A bizottsági felszólalók sorát megnyitó Farkas Flórián (Fidesz) azt mondta, hogy a programnak két felelőse van az államhatalom és a magyarországi cigányság. Hangsúlyozta, hogy a megvalósításhoz minden ellenzéki pártra és felelősen gondolkozó állampolgárra számít, mert összefogás nélkül nem sikerülhet valóra váltani az elképzeléseket.

A roma ügy gazdasági probléma is

Szabó Tímea a bizottság LMP-s alelnöke alapvetően jónak nevezte a program elindítását. A képviselő úgy látta, hogy a stratégia felismeri, a romák felzárkóztatásáért tett lépések a teljes társadalom érdekeit szolgálják. Azt viszont kritikaként fogalmazta meg, hogy a program nincs összhangban a kormány programjával. Csöbör Katalin (Fidesz) azt emelte ki, hogy a roma ügy nemcsak társadalmi, de gazdasági probléma is. Lendvai Ildikó (MSZP) tisztességes szándékúnak és jó színvonalúnak nevezte az anyagot, melynek 99 százalékát támogatni tudják. Megjegyezte, hogy egyelőre viszont még nem készült el a részletes stratégia. Azt pedig problémásnak tartotta, hogy a célokat mintha az állampolitika "fő húzásával szemben" határozták volna meg.

Kulcsár Gergely (Jobbik) arról beszélt, a  kormány a dokumentum megalkotásával egy régi mulasztást pótol, de félelmei szerint ezzel a tervezettel konzerválják a fennálló helyzetet. Párttársa, Zagyva György Gyula azt mondta, hogy az elmúlt húsz évben szervezett felzárkóztató programokhoz képest a jelenlegi stratégiában látja a "jóindulatot, de egyben a naivságot is". Véleménye szerint a felzárkóztatni kívánt rétegek nem fogják ráhatás nélkül elfogadni a feléjük nyújtott segítő kezeket.

Mátrai Márta (Fidesz) a stratégia kapcsán kijelentette, hogy már az előző polgári kormány is a munkát és a tanulást jelölte meg a romák felemelkedésének útjaként. Jónak nevezte a roma óvónők, védőnők és rendőrök képzéséről szóló javaslatokat. Berényi László (Fidesz) azt hangsúlyozta, hogy mindenkire szükség van, aki akar tenni a társadalomért.

Balog Zoltán a képviselők felvetései kapcsán leszögezte, abból kell kiindulni, hogy a mélyszegénységben élő emberek és a romák is a magyar nemzet részei és az állam nem csukhatja be a szemét a problémák előtt. Összegzésként azt mondta, a program azon áll vagy bukik, hogy lesznek-e olyan emberek, akik készek a terepen dolgozni és ott megvalósítani a leírtakat. Végül fontosnak nevezte, hogy a mélyszegénységben élők hátrányos megkülönböztetés nélkül tudjanak hozzáférni az állam által biztosított szolgáltatásokhoz.