Az Országos Mentőszolgálat hivatalos dokumentuma szerint – számol be a tragikus történetről a delmagyar.hu – a férj hajnali 1 óra 21-kor hívta a mentőket, az egység 25 perccel később, 1 óra 46-kor indult el a szegedi Lomnici utcába, 1 óra 50-re értek ki. Az asszonyt már nem tudták megmenteni.

A férj így idézi fel a történetet:

– Anna torokfájásra panaszkodott, valamint arra, hogy fáj a válla, bal keze. Szerdán elmentünk a körzeti orvoshoz, beutalták a kardiológiára. Hazajöttünk, lepihent. Már este volt, amikor felkelt, nem tudott tovább feküdni. Fájdalomcsillapítót vett be, hajnali egy óra lehetett, amikor kértem, menjünk el az ügyeletre. Nem tudott felöltözni. Rosszul érezte magát, felhívtam a mentőket. Először egy nő vette fel a telefont, kérdezte, mi a probléma. Kértem, sürgősen küldjenek mentőt. Az első hívás után 8-10 perc telhetett el, az asszony egyre rosszabbul lett. Újra telefonáltam, ekkor egy férfihang jelentkezett. Mondtam neki, hogy fullad a feleségem, küldjenek mentőt. Azt válaszolta, úton van az ügyeletes orvos.

Kovácsékhoz még ekkor sem indult el a rohamkocsi, a harmadik telefonnál már eszméletlen volt Anna.

– Tiszta ideg voltam, az utolsó hívásnál a diszpécser azt magyarázta, hogyan élesszem újra a feleségem. Nem lélegzett. Próbálgattam a szívmasszást, mire ideértek, vége lett – mondta Kovács István.

A család úgy gondolja, Kovács Istvánné jó egészségi állapotban volt, jobban, mint egy átlagos 74 éves.

A delmagyar.hu az ügyben megkereste az Országos Mentőszolgálat Dél-alföldi Regionális Mentőszervezetét – a portál többek között arra volt kíváncsi, miért késett 25 percet a mentő –, de eddig nem kapott választ.