Varga Béla bíró a pénteki tárgyalási napon jelentette be, hogy elutasítja az ügyésznek a nemrég felbukkant tanú meghallgatására vonatkozó indítványát.

Indoklása szerint az az eset, amelyről a nő be tudna számolni, nem a vád tárgya, gyógykezelése egyébként is még négy hétig tart, emiatt elhúzódna a tárgyalás. A bíró azt mondta: lehet, hogy nem is igaz, amit a nő állít, és ha felmerülne, hogy más tanúk is vannak, akkor azokat is meg kellene hallgatni. Abban az esetben már nyomoznia kellene a bíróságnak, amire nem jogosult. Ez a tényállási elem nem is nyomna sokat a latban, még ha elítélnék is a vádlottat. Emellett Képíró Sándor már eddig is sokat szerepelt a médiában, ha valaki feljelentést akart volna tenni, már megtehette volna.

A bíró azt is bejelentette, hogy véleményezésre megküldi a Képíró Sándor ellen valló Nagy János főhadnagy ellen 1948-ban született ítéletet a legfőbb ügyésznek, mivel mindkét, csütörtökön meghallgatott szakértő szerint az ítélet hatálytalan a döntést hozó népbíróság törvénytelen felállítása miatt. Ha ezt a legfőbb ügyész is megállapítja, felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz, ott döntenek róla, hogy valóban semmisnek kell-e tekinteni az ítéletet.

A szakértők csütörtökön elmondták: aggályosnak tartják felhasználni mind az ügyészség által beterjesztett, Képíró és társai ellen 1944-ben hozott ítéletet tartalmazó dokumentumot annak esetleges hiteltelensége miatt, mind az 1948-as ítéletet annak hatálytalansága miatt, valamint azért is, mert szerintük Nagy János vallomása kényszer alatt születhetett.

A tárgyaláson a bíró azt mondta: érkeztek hozzá olyan vélemények, hogy "dögunalmas" a tárgyalás a rengeteg irat felolvasása miatt, de erre azért van szükség, hogy az összefüggéseket meg lehessen érteni.

A per az 1944-es ítélet ismertetésével folytatódott. Képíró Sándor erről azt mondta: "emlékezőtehetsége miatt nem tud erről mit mondani".

A bíró felolvasta, hogy az ítélet szerint hogyan zajlott a razzia, arról milyen utasításokat adtak ki, és hogy az abban részt vevők milyen vallomásokat tettek ezzel kapcsolatban. Eszerint a csendőrök egy része azt hitte, hogy a katonai szabályzat, más része pedig, hogy a csendőrség szabályzata szerint kell eljárni és fegyvert használni.

Az ítélethez jegyzet is készült, ebben a részben a vádlottak vallomásait foglalták össze. Többen arról számoltak be, hogy a volt csendőr százados körzetében nem történt fegyverhasználat, más szerint kétszer is volt ilyen. Képíró korabeli vallomása szerint egy alkalommal jogos fegyverhasználat történt, amikor egy zsidó házaspár ellenállt az igazoltatásnak, őket megölték, de emiatt nem érzi magát bűnösnek.

A bíró azt mondta: elképzelhető, hogy meghallgatnak egy tanút, aki segíthet megállapítani, hogy az egyik körzetbe mely utcák tartoztak. A tárgyalás június 8-án folytatódik.

Képíró Sándort azzal vádolják, hogy 1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégezésében.