Tavalyi adatok szerint az uniós átlag 37 ledolgozott munkaóra hetente, a visegrádi országokban pedig 40-41 óra. A déli és keleti országokban magasabb, Nyugat- és Észak-Európában a részmunkaidő miatt alacsonyabb ez a szám – hívta fel a figyelmet Gábos András, a TÁRKI vezető kutatója. Hozzátette: 2011-ben az unióban átlagosan heti 20 órát dolgoztak részmunkaidőben, de a  visegrádi országokban ez a szám is magasabb. Ez jellemzően női foglalkoztatási forma, férfiak 8, a nők 32 százaléka dolgozik így az unióban. Magyarország körülbelül öt százalékos részmunkaidős foglalkoztatottsággal a sereghajtók között van. Az unióban – jelentős részben a válság hatására – az elmúlt tíz évben nőtt a részmunkaidő aránya, ahogy az összes atipikus foglalkoztatási formáé. 

Gábos András elmondta, hogy sokan azért választják a részmunkaidőt, mert nincs más munkalehetőség. Ez jellemzi például Magyarországot, ahol a részmunkaidő minimális növekedésének a kényszer a fő oka. Többen megjegyezték, hogy a munkáltatók hajlamosak visszaélni a részmunkaidővel, papíron részmunkaidőben, gyakorlatilag azonban teljes állásban foglalkoztatnak. A másik ok, hogy a munkavállalónak gondoznia kell valakit, gyereket vagy idős szülőt, ami főleg Magyarországon jellemző a részmunkaidősökre.

Emlékeztetett arra, hogy számos kérdést vetnek fel az atipikus foglalkoztatási formák. Kérdéses, hogy növelhetik-e a foglalkoztatás vagy a gyerekvállalás mértékét, enyhíthetik-e a szegénységet. Az már kiderült, hogy a munka és a család közötti konfliktusra egyértelműen előnyösen hat a részmunkaidő, különösen a nők számoltak be a pozitív tapasztalatokról. A gyermekszegénységre gyakorolt hatás is pozitív, különösen ott, ahol a részmunkaidős foglalkoztatottság magas. De Magyarországon is harmadával csökkenti a gyerekszegénységet, ha az anya részmunkaidős állást kap.

– A nők foglalkoztatása kulcs a függetlenségükhöz, ennek része az atipikus foglalkoztatás elterjedése, a bérkülönbségek csökkentése és a fizetetlen munka, a gyerekek, idősek ellátásának és a házimunka helyzetének rendezése is – hangsúlyozta Brigitte Triems, az Európai Női Lobby leköszönő elnöke. Szerinte a nők azért vannak aránytalanul többen az atipikus formákban, mert még Európában is a család hagyományos modellje jellemző, ahol a nő a kettes számú kereső a családban. Ez azonban csökkenti a nők esélyeit a karrierépítésre és növeli az elszegényedésük esélyét idős korukban. 

Éppen ezért szerinte a részmunkaidő csak akkor lehet hasznos a nőknek, ha később megteremtik a módját, hogy visszatérhessenek a teljes foglalkoztatásba. Úgy véli, hogy jellemző a munkáltatókra, hogy előléptetéskor nem az atipikus, hanem a hagyományos formában dolgozó munkavállalók közül választ. Ugyanakkor az atipikus formák előnye például az utazási költségek csökkentése, a drága gépeken, munkaeszközökön való spórolás lehetősége, ami a válságban különösen előnyös lehet.  

Alicja Kostecka, a lengyelországi Nők Érvényesüléséért Alapítvány munkatársa hozzátette, hogy a lengyel tapasztalatok azt mutatják, hogy a rugalmas munkaidőben dolgozók később már nem akarnak visszatérni a hagyományos formába. A fiatalok között pedig annyira népszerű ez a forma, hogy egyes kutatások szerint minden más munkahely-választási szempontnál fontosabb. Ennek ellenére sem a munkavállalók, sem a munkáltatók nincsenek tisztában azzal, hogy pontosan milyen szabályok között kell rugalmas munkaidőben dolgozni. Éppen ezért jellemző, hogy elsőként az e formában dolgozókat rúgják ki egy leépítésnél. Teszik ezt annak ellenére, hogy a kutatásokból kiderül: a hagyományos foglalkoztatás jelenti a legnagyobb költséget a cégek számára.

Munka, varrógép