Az egykori állambiztonsági iratok után egy éve kutató, Kenedi János vezette szakértői bizottság több mint négyszáz oldalas jelentését tegnap nyilvánosságra hozta a kormány a Miniszterlnöki Hivatal honlapján. Ebből inkább az derül ki, hogy mit nem tudunk az egykori pártállami titkosszolgálat akcióiról, a törvénytelen iratmegsemmisítésekről, a rendszer titkosrendőrségének felépítéséről és működéséről. A kormány által felkért testület jelentéséből rengeteg új (rész)információ kiderül, de az is, hogy kiterjedtebb volt az iratok megsemmisítése, mint gondolták.

A legfontosabb alighanem azon kijelentésük, hogy "a diktatúra állambiztonsági szolgálataival való bárminemű együttműködés ténye közérdekű adat". Kiterjesztenék a nyilvánosságot a hálózathoz tartozó hivatalos kapcsolatok mellett a társadalmi, alkalmi kapcsolatok személyes adataira is. A mainál lényegesen szűkebb körben javasolják lehetővé tenni az állambiztonsági iratok további titkosítását. Leegyszerűsítenék az "érintettség" bizonyítását is, ehhez elegendő lenne, "ha az érintett az állambiztonsági iratokban ilyen minőségben előfordul". Jelenleg a törvény több dokumentum - jelentés, aláírt beszervezési nyilatkozat, számla - együttes meglétéhez köti az ügynökmúlt bizonyítását. (Korábban számos politikus, közszereplő nyert "ügynökpert" sajtóorgánumok ellen, mert a törvényi feltételek egyike, például a beszervezési nyilatkozat hiányzott.)

A Kenedi-bizottság töröltetné az állambiztonsági szerveknél kizárólag a rendszerváltás előtt foglalkoztatott, velük együttműködő magyar állampolgárokra vonatkozó állambiztonsági iratok titkos minősítését. Akiket pedig a rendszerváltást követően tovább foglalkoztattak, a kapcsolat megszakításától számított 15-20 évig maradhatnának inkognitóban.

A bizottság munkája során arra a megállapításra jutott, hogy a régi nyilvántartások valós adatokat tartalmaznak - már ami megmaradt belőlük. Azt a testület sem állítja, hogy teljes körű feltárásra volna esély - éppen ellenkezőleg, hoszszasan részletezik, mikor, hol és mennyi iratot semmisítettek meg a rendszerváltozás idején, sőt még később is. Még jóval az 1990. januári iratmegsemmisítési botrány, a Duna-gate után (egészen 1995-ig) is voltak "tömeges, törvénytelen megsemmisítések" a titkosszolgálatoknál, előfordult, hogy még az iratmegsemmisítési jegyzőkönyveket is megsemmisítették. (Az 1956 előtti nyilvántartások szinte teljesen megsemmisültek, és a megtorlást követően is égtek az állambiztonsági kazánok. Azután következtek a rendszerváltáskori megsemmisítő "kampányok", rengeteg érzékeny információ - köztük 13 ezer hálózati karton - pedig "magántulajdonba" került.) A megmaradt állambiztonsági iratok 92 százalékát, 3828 folyóméternyi iratot az utódszervek korábban átadták az állambiztonsági szaklevéltárnak, majd ezek közül többet közös erővel leselejteztek, szabálytalanul, amivel kapcsolatban a jelentés a levéltár felelősségét is felveti.

A titkosszolgálatoknál maradt (8 százaléknyi, 320 folyóméternyi) irat teljes feltárására Kenediéknek nem volt módjuk, szúrópróbaszerűen vizsgálódtak. Összegzésük szerint a szolgálatoknál 32 618 minősített irattári tételt őriznek, ezek közül 1551 irat szerepel a "szupertitkos" különlistákon. A visszatartott tételek közül figyelmet érdemelnek azok a - korábban letagadott, majd mint kiderült, "csak használhatatlan" - mágnesszalagok, melyek alapján rekonstruálni lehetne a megsemmisített iratokat. Ezek viszszatartása a jelentők számára bizonyítja, hogy az NBH nem kizárólag a számára ügyviteli szempontból nélkülözhetetlen iratokra tartott igényt.