Kémügy magyar módra: már a gyanú is hazaárulás

Ha valamit 78 évre titkosítanak, arról hogyan lehet nyilvánosan beszélni? Kollégánk Boross Péter volt kormányfő kémügyben tett nyilatkozatától sem lett okosabb.

Boross Péter nyilatkozatát az MTI szemlézte. A volt kormányfő első állítása: "Szánalmas, hogy a bíróság nem látta indokoltnak a volt titkosszolgálati vezetők előzetes letartóztatását."

Kérdés: hogyan tud szánalmas lenni egy bíróság? Szokott-e hír lenni (máskor) az MTI közleményei között például az, hogy ez meg az a bíróság szánalmas ítéletet hozott? Nem az-e a fontos, hogy egy ítélet jogerős vagy sem? Az ítélet vonatkozásában pedig az az elsőrendű, hogy igazságos-e vagy sem. Mi az, hogy szánalmas?

De miért szánalmas? Azért (így Boross Péter) mert "a hazaárulással is felérő kémkedés gyanúja ellenére a bíróság nem látta indokoltnak a terheltek előzetes letartóztatásba helyezését."
Ebből az derül ki, hogy Boross Péter tudja, a kémkedés gyanúja egyenlő a hazaárulással. Így szerepel a közleményben: "a hazaárulással is felérő kémkedés gyanúja" Is. Mivel ér még fel a kémkedés gyanúja? És hogyan lehet a gyanú ennyire súlyos, hogy a legsúlyosabb bűncselekménnyel lehet azonosítani?

Menjünk tovább. "A korábban a titkosszolgálatokat is irányító politikus úgy fogalmazott: ezt az abszurd és zavaros ügyet nem lehet jóízűen kommentálni, azonban igazolja azt a régóta hangoztatott álláspontomat, hogy az ügyészséget, mint a végrehajtó hatalom egyetlen kívülálló részét, a történelmi gyakorlatnak megfelelően a kormány felügyelete alá kell helyezni. Valamelyik hatóság, a katonai ügyészség vagy a bíróság hibázott, és a kormánynak az is feladata, hogy elejét vegye a hasonló helyzetek kialakulásának, amely mellett teljesen eltörpül, hogy az ügynek milyen társadalmi hatásai vannak, vagy miként érinti az a nemzetbiztonsági szolgálatok állományát."

A mondatból annyi érthető, hogy Boross Péter egykori miniszterelnök korábban a titkosszolgálatokat is irányította. Igaz a következő állítás is: abszurd és zavaros ügy. Hogyan lehet egy abszurd és zavaros ügyben szánalmas ítéletet hozni? A zavaros ügyet nem lehet (hogyan is? jóízűen) kommentálni. Helyesen: az ügyet, miután államtitok, egyáltalán nem lehet kommentálni. Miután nem tudható meg semmi a részletekből, az ügy nem érthető, elsősorban ettől lesz zavaros. Abszurd csak azután lesz, hogy a politikusok ezzel szemben úgy nyilatkoznak róla, hogy nem ismertetik a részleteket. Mert nem ismertethetik. Ez nem szánalmas: egyenesen röhejes.

Na most abból, hogy valami zavaros és abszurd, mi következik? Az, hogy EMIATT kell az ügyészséget gyámság, azaz kormányfelügyelet alá helyezni. Ne menjünk bele abba, hogy hol van most az ügyésszég. Tételezzük fel, hogy papíron független. Boross Péter elégséges indoknak tartja egy ügy zavarosságát és abszurditását ahhoz, hogy ne legyen az. Merthogy (a volt kormányfő szerint) "egy olyan súlyú ügyben (milyenben, tessék mondani? amit 78 évre titkosíttatni tetszettek?), amelyben a volt titokminiszter mellett a polgári elhárítás korábbi vezetőit is a hazájuk elleni kémkedéssel gyanúsítják, a kezdetektől nélkülözhetetlen a kormányzati felügyelet, és amíg az ügyészség független a kabinettől, addig nem tudja elejét venni, hogy az ország ilyen helyzetbe kerüljön."

Na most annak ismeretében teszem föl a kérdést, hogy egy titkos ügy egyetlen konkrétumáról sem beszélhet senki. Mi értelme van az ilyen  nyilatkozatoknak? 

Napnál világosabb, hogy semmi.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.