– Elképesztő tudni, hogy minden itt játszó gyerek születésekor szinte a halálán volt – mondja nekem egy hölgy, akinek másfél éves gyerekét két és fél évesnek tippeltem. – Három kiló kilencvennel született, semmi probléma nem volt vele egészen addig, amíg egyszer csak agyvérzést kapott. Képzelhetik, az intenzívre került, azután a Cerny-mentősök vitték a PIC-re. Semmi jóval nem biztattak. Most meg itt vagyunk, jól fejlődik, de csak remélhetjük, hogy nem lesz semmi baj.

A PIC = Perinatalis Intenzív Centrum, azaz újszülött intenzív osztály. Az I. Számú Gyermekklinikán is működik ilyen. Az ott dolgozó orvosok és ápolónők szervezték meg vasárnapra az összejövetelt a Városligetbe. Az utóbbi három évben a náluk megmentett gyerekeket hozták el  ide a szüleik.

Önfeledten  játszanak, rajzolnak, gyöngyöt fűznek, szaladgálnak, miközben féltő tekintetek vizslatják őket. Vajon visszamaradt-e bármilyen fogyatékosság az 500-600 grammal világra jött koraszülötteknél vagy a szülés közbeni oxigénhiányos állapot miatt veszélyeztetett újszülötteknél?

Egy rohammentőkocsi  is áll a háttérben, tele gyerekekkel. Azt játsszák, hogy ők vezetik – ninó, ninóóóó! –, meg rohangálnak benne hátul, orvos, ápolónő mutogatja nekik, mi mire való. A Cerny Alapítvány kifejezetten az újszülöttek megmentésére törekszik, speciálisan erre készítették fel a kocsikat.

– Minél erősebb volt a krízis, annál erősebben préselt minket össze – mondja az anyuka a videón.  Itt vannak ők a férjével hárman, szeptemberre  négyen lesznek. Pedig el kellett viselni a sokkot, túlélni a váratlan szörnyűséget, hogy súlyosan veszélyeztetett gyerek született, és a legnagyobb boldogság helyett rettenetes  napok, csüggedés és reménytelenség, állandó aggódás lett a családi élet.

De a kicsi tegnap megjelenhetett ezen a pikniken, játszott a többi gyerekkel. A szülők meg egymással megbeszélhették a problémákat, telefonszámot cseréltek, tanácsokkal látták el egyik a másikat. Saját magukon láthatták,  hogy szép napok várnak rájuk.

Mondom, orvosok-ápolók szervezték a rendezvényt. A gyerekek ismerősök voltak nekik az inkubátorból, amikor még nem volt biztos, hogy egyszer városligeti hancúrozásban lesz részük. Ahogy mondják, nem kell emlegetni a hivatástudatot, egyszerűen csak látni akarták a kicsik szemében a boldogságot.

(A videó részlet Pataki Éva készülő dokumentumfilmjéből, gyártó: Cinema-Film.)