A céllal, hogy önöknek ne kelljen fáradniuk a nehéz kutakodással, egyetértek, egyben hozzájárulok saját magam följelentéséhez, erőt, egészséget, a kormányzati lejáratást segítő megbízások szolgai módon történő teljesítéséhez sok sikert kívánok.

A helyszín Cegléd, az időpont 1971. Sötét kommunista időket éltünk akkoriban, de én azzal, hogy úttörő voltam, támogattam a rendszert, mert nem tudtam, hogy egyszer majd önök és tenyéradó gazdájuk, a Fidesz meg az a DNP le fogja rombolni a sokmillió hazafi által utált rendszert. És hoz helyette igazságos NER-t, az önök gazdájának, Orbán Viktornak áldassék a neve.

Társadalmi munkában épp a Horthy Miklós által fémjelzett rendszernek egy régi, öreg villáját bontottuk le, amelybe önök majd fél évszázad elmúltával annyira bele lesznek szerelmesedve. A bontásban veresnyakkendős úttörőként (előtte, sajna, kisdobos voltam) vettem részt, éspedig azért, hogy a villa helyén panelház épüljön.

Most pedig következzék a bűneset leírása, mely lejáratásomhoz kiváló alapanyag lehet. Úttörő társaimmal fölfedeztük, hogy a villa eldugott szobájában egy tekerős telefonkészüléket hagytak a régi lakók. Megtetszett nekünk ez a készülék, azonnal elhatároztuk, hogy el fogjuk lopni. Sorsot húztunk, így döntöttük el, ki fog setétedés után belopózni a házba, s ki orozza el a népköztársaság tulajdonában lévő tekerős telefont. Melyre igen nagy szükségünk volt (lásd később).

Én húztam a legrövidebb gyufát - remélem, ezzel sikerült felkeltenem az érdeklődésüket. A vaskerítésen beugrottam, ám kifelé jövet, miközben a készülék már a hónom alatt volt, hibáztam, s felakadtam a hegyes vason, mely végighúzta a bal karomat, s jókora darabon kiszakította a bőrömet. Vérző karral menekültem a tett helyszínéről, a tettestársaimmal együtt saját házunkba osontam, ahol sérülésemet krimibe illő módon elláttuk. Ugye megértik, hogy orvoshoz tetanuszoltásra nem mehettem, az kész lebukás lett volna, bár utólag belegondolva, az önök diploma- és hírhamisításos rendszerében jól jött volna egy sztori a komenizmusban való üldöztetésről, melyről oly sajátosan tetszenek gondolkodni.

Mindegy, a készülék, hogy úgy mondjam, el lett lopva, ezzel megsértettem a tízparancsolat azon pontját, hogy felebarátod tekerős telefonját meg ne kívánd.

No de, kedves Hír TV, azt is töredelmesen bevallom, hogy miért kellett nekünk ellopni azt az átkozott öreg telefont. Ezt, ha meggebednének, se tudnák kideríteni, noha nem kételkedem az önök képességeiben, amikor kormányzati megbízásos sztorikat tetszenek alapos sunyisággal legyártani.

A masina természetesen egy játékhoz kellett. A tekerés által gerjesztett áramot kellett elviselnünk, éspedig úgy, hogy egy delikvens a markába szorította a csatlakozót, egy másik meg őrült tempóban elkezdett tekerni. Az győzött, aki a legtovább bírta a testén átáramló feszültséget. Már nem emlékszem, ki győzött, de bizisten elárulnám önöknek ezt is. Ígérem, megkérdem Balla Ferkót, Bogdán Petit és Huszák Lalit, valljanak ennyi idő elteltével is, hogy önöknek könnyebb legyen a lebuktatásunk.

Kérem, jelezzék, ha lejáratásomhoz nem elég ütős ez a kis történet, azonnal hozok helyette olyat, amellyel engem egy életre el lehet vágni. Munkájukhoz sok sikert kívánva maradok tisztelettel. Hamisítsanak sok hírt, dicsérjék az egekbe a csalókat, küzdelmük végén meglesz a jutalomfalat.