Az Alkotmánybíróság a szabálysértési törvény azon rendelkezését, amely lehetővé tette, hogy a közterületen életvitelszerűen tartózkodókat – tehát a hajléktalanokat – bírsággal sújtsák, néhány hete már megsemmisítette. Úgy tűnik azonban, hogy megfeledkeztek valamiről. Arról ugyanis nem rendelkeztek, hogy a hatályon kívül helyezett jogszabály alapján hozott elmarasztaló döntéseket felül kell vizsgálni.

Ezért szerdán az AB saját korábbi határozatát egy újabb ponttal egészítette ki. E szerint elrendeli a korábban „lefolytatott és jogerős határozattal lezárt szabálysértési eljárások felülvizsgálatát”. A gyakorlatban ez valószínűleg azt is jelenti, hogy a kiszabott és befizetett pénzbírságot vissza kell adni.

Más kérdés, hogy mi lesz azokkal, akiket esetleg elzárással sújtottak vagy közérdekű munkára köteleztek, mert a jogszabály ezt is lehetővé tette. Nem kizárt, hogy ők a jogtalan szabadságelvonás, illetve a munkára kötelezés miatt akár kártérítést kapjanak.

Az AB töretlen gyakorlata, hogy a büntető szankciók alkalmazásáról szóló rendelkezések megsemmisítése esetén dönt a lezárt ügyek kötelező felülvizsgálatáról is – jelentette ki Kolláth György alkotmányjogász. Most a testület elmulasztotta ezt, de Kolláth mindenképpen a jogállamiság megnyilvánulásaként értékeli, hogy az alkotmánybírák hivatalból eljárva korrigálták a hibát.

Arra a kérdésre, hogy a megbüntetett hajléktalanok milyen jóvátételre számíthatnak, az alkotmányjogász leszögezte: a bírságként befizetett pénz kamatostul visszajár. Precedenst ugyan nem tud, de ha valakit esetleg elzárással sújtottak, illetve közérdekű munkára köteleztek, annak a határozatban megállapított napi tételnek megfelelő összeget biztosan ki kell fizetni.

Elzárás vagy közérdekű munka esetén a hatóság – a jogszabályi keretek között, az adott büntetési tételekre figyelemmel – megállapítja, hogy egy nap hány forintot „ér”, s mennyit kell rács mögött vagy munkával tölteni ahhoz, hogy az elkövető letudja a számlát.

Ez a pénz tehát a jogellenesen kiszabott büntetés miatt az érintetteknek jár, de Kolláth szerint emellett még pert is indíthatnak, ha igazolni tudják, hogy a szabadságkorlátozó intézkedés miatt vagyoni vagy nem vagyoni káruk keletkezett.

Visszajár Bagó úrnak is a bírság?

A százezer forintot is meghaladhatja az az összeg, amelyet a szegedi Széchenyi téren ücsörgő, rádiót hallgató Bagó Rudolf nyugdíjából levont bírság gyanánt az önkormányzat – állítja a Delmagyar.hu cikke szerint hetvenes éveiben járó férfi régi ismerőse, pártfogója, Demeter István.

Bagó azt mondja magáról, hogy 1936-ban született cirkuszos családban, édesapja bohóc volt, ő maga fiatalon artista, majd az 50-es években katonáskodott, s akkor járt először Szegeden. Később szerelőként dolgozott, volt balesete, infarktusa, hat felesége, és van négy fia.

Ha pénzt adnak neki, elfogadja, de nem kéreget. Kinézete alapján a járókelők hajléktalannak gondolják, ám albérletben lakik, és rendszeresen kap nyugellátást. Így, amikor szabálysértésnek számító közterületi „életvitele" miatt megbírságolták, mindig le tudták vonni a nyugdíjából, ez havi 15 ezer forint mínuszt jelent neki ma is.

Őt tehát – a hajléktalanok többségével ellentétben – könnyű volt büntetni. A határozatot olykor ott, az utcán kézbesítették neki.

Demeter szerint “úgy illene, hogy Rudinak – és a többieknek, akiket ezek szerint alkotmányellenesen bírságoltak meg – most per nélkül visszaadják azt a pénzt, amit az elmúlt időszakban beszedtek tőlük”.

A Csongrád Megyei Kormányhivatal az ügyben úgy foglalt állást, hogy a vonatkozó jogszabályok értelmében az alkotmánybírósági döntés, vagyis a november 15-e előtti jogerős határozatokat automatikusan nem lehet törölni, és a pénzt sem kell visszafizetni.

Bagót a kormányhivatal nyilvántartása szerint - rendőrségi feljelentés alapján - valóban többször büntette az önkormányzat, de nem általánosságban, „életvitelszerű közterületi tartózkodásért", hanem egyszer koldulásért, máskor szemetelésért, olykor közterületi italfogyasztásért. Demeter álláspontja így vitatható.