A 2000-ben meghirdetett Osztrák Megbékélési Alap egyszeri pénzjuttatásban részesítette azokat a magyar állampolgárokat, akiket a második világháború idején Ausztriába deportáltak kényszermunkára. A kiírás alapján a még élő jogosultaknak egyszeri pénzjuttatásként 1500 és 7600 euro közötti összeg járt. Az alap 2004-ig összesen mintegy kilencmilliárd forintot utalt ki a magyar zsidó és roma túlélőknek. A kifizetések ellenőrzése során kiderült, hogy a több mint tizenkétezer magyarországi roma igénylés, illetve kifizetés száma meghaladja az előzetesen felmért mértéket.

Az ügyben több megyében indult büntetőeljárás. A legtöbb igénylés Bács-Kiskun megyéből, Kalocsa és Kiskőrös térségéből érkezett. A nyomozás során kiderült: a roma kárpótlások igénylése szervezett formában zajlott, voltak, akik a még élő, idős roma embereket felhajtották. Mások nem valós személyi adatokat adtak meg a kárpótlási alapnak, mivel a deportálás tényét tanúkkal is lehetett igazolni, amelyet a helyi kisebbségi cigány önkormányzati képviselő hitelesíthetett. A kiutalt támogatásokat - a legtöbb esetben hamis meghatalmazások alapján - a szervezők vették fel.

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság az ügyben mind az ötvenöt - többek közt a miskei, kalocsai, keceli, jánoshalmi, dusnoki és soltvadkerti cigány kisebbségi önkormányzat munkatársait - megvádolt személyt bűnösnek találta.

Sz. Katalint, az elsőrendű vádlottat, volt kalocsai cigány kisebbségi elnököt folytatólagosan elkövetett csalásért, magánokirathamisításért hatévi börtönbüntetésre, és 6,2 millió forint vagyonelkobzásra ítélte. A másodrendű vádlott, Sz László kisebbségi képviselő büntetése háromévi börtön, a harmadrendű vádlott, Sz. Ferenc kisebbségi képviselőé pedig négy és fél évi börtön, valamint húszmillió forint vagyonelkobzás. Rajtuk kívül még két vádlott kapott letöltendő börtönbüntetést, a többi vádlott büntetése felfüggesztett börtön, valamint pénzbüntetés. Az ítélet nem jogerős.