A védekezés szervezetlensége, szakszerűtlensége is hozzájárult a május-júniusi árvíz pusztításához - hangsúlyozta Vágás István, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Hidrológiai Bizottságának elnöke a szélsőséges későtavaszi időjárással foglalkozó csütörtöki tudományos konferencián. "Minden polgármester a saját feje után ment, kaotikus helyzet uralkodott. A vízügyi tudás a legtöbb helyen teljesen hiányzott. Egyes helyeken a töltések oldalába helyeztek el homokzsákokat, ami teljesen fölösleges, hiszen olyan még nem volt, hogy egy töltést oldalirányba toljon el a víz" - fogalmazott Vágás István az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága által szervezett egésznapos konferencián az akadémián. A hidrológiai bizottság elnöke szerint "az még érthető, hogy nem volt pénz megfelelően magas töltések építésére, de az már nem, hogy az önkormányzatok miért engedték, hogy hullámtérbe építkezzenek".

Nagyrészt egyetértett ezzel az értékeléssel Hoffmann Imre, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) főigazgató-helyettese is, aki szerint az elmúlt tíz év és az idei árvíz egyaránt bebizonyította, hogy sürgősen szükség lenne egy egységes központi koordináló szerv létrehozására, valamint az ár- és hullámterek beépítésének szigorúbb jogi szabályozására. Hoffmann Imre hangsúlyozta: nagyon fontos lenne, hogy a polgármesterek részt vegyenek az OKF képzésein, hiszen az elmúlt években az volt a tapasztalat, hogy "inkább csak képviseltették magukat". A főigazgató-helyettes arra is felhívta a figyelmet, hogy a települések egy része nem rendelkezett kitelepítési, befogadási, illetve vízkár-elhárítási tervekkel. Ezeket pótolni kell - húzta alá.

Mátyás Csaba akadémikus, az MTA Erdészeti Bizottságának elnöke előadásában elmondta: a május-júniusi ciklonokban leginkább a Balatontól délre eső erdők károsodtak, de máshol is jelentős volt a pusztítás. "A szélviharok a felázott talajból gyökértányérral együtt forgatták ki a faóriásokat, de a kisgerinceseket és a lágyszárú növényeket is érzékenyen érintette az ítéletidő" - fogalmazott az akadémikus, aki megjegyezte, hogy a Bakonyban tomboló viharok nagyon hasonlítottak a 2004-es tátrai szélviharhoz, mindkét helyen az úgynevezett lebukó szél volt az uralkodó. Mátyás Csaba kifejtette: a veszprémi erdőgazdaságban például a teljes éves fakitermelésnek megfelelő mennyiségű volt a viharkár május-júniusban, ezzel együtt az erdőket leginkább az aszályok, járványok veszélyeztetik hosszú távon. Mint mondta, becsléseik szerint 2050 és 2100 között már minden második nyár aszályosnak ígérkezik Magyarországon.

Oszvald Tamás, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal főosztályvezető-helyettese a szélsőséges csapadékmennyiség kiváltotta földcsuszamlásokról beszélt. Beszámolt arról, hogy idén augusztus 31-ig országszerte 446 bejelentés érkezett 585 helyszínről, ezek közül 113 volt a földcsuszamlások száma, ami többszöröse a korábbi, teljes évekre vonatkozó adatoknak. Oszvald Tamás nehezményezte, hogy jelenleg a települések úgy fogadhatnak el rendezési terveket, hogy a földtani szakhatóságot nem kell bevonniuk a folyamatba. Elmondta ugyanakkor, hogy már elindult az egyeztetés ennek megváltoztatásáról.

Kövesné Gilicze Éva, az MTA Közlekedés-tudományi Bizottságának elnöke előadásában elmondta, hogy május-júniusban összességében mintegy 30 milliárd forintos kár keletkezett a közlekedési infrastruktúrában; ebből 8 milliárd volt a kár a vasút, 12 milliárd az országos úthálózat, 10 milliárd pedig az önkormányzati úthálózat esetében. A közlekedési bizottság elnöke szerint a helyreállítás jócskán áthúzódik majd 2011-re, különösen mivel egy kedvezőtlen téli időjárás további rongálódásokat okozhat.

Molnár Kornélia helyettes országos tiszti főorvos előadásában kiemelte: országos szinten mindössze négy olyan megbetegedés fordult elő, amelyről kezdetben úgy vélték, hogy összefüggésbe hozható az árvízzel, a későbbi vizsgálatok azonban ezek esetében is cáfolták a kapcsolatot. Ennek alapján úgy ítélte meg, hogy eredményes volt az ÁNTSZ megelőző munkája.Molnár Kornélia az árvíz mellett a június-júliusban bekövetkező három hazai hőhullám egészségügyi hatásaira is kitért. Elmondta, hogy számításaik szerint a szélsőséges hőség Budapesten átlagosan 27,7 százalékos, országosan 20,9 százalékos többlethalálozáshoz vezetett - ennyivel volt tehát az átlagosnál magasabb a halálozások száma azokban az időszakokban, melyekben a napi középhőmérséklet legalább három napon át meghaladta a 25 Celsius fokot.