Káosz és indulat az M1-es sztrádán: Senki felénk se nézett
- Tudja mi az, 14 órát ülni a hideg, sötét bizonytalanságban? - kiabálja a telefonba az Ottóként bemutatkozó férfi, aki a hetvenes kilométer előtt vesztegel a családjával.
- Tudja mi az, ember? - nyomatékosítja szavait, aztán kiszakad belőle minden indulat. - Nem iszunk, hogy ne kelljen pisilni, mert három sávban zsúfolódnak az autók, nincs hová mennünk. A feleségem menstruál, a kisebbik gyerek köhög. Engem viszont lassan megüt a guta.
- Bóbiskolni sem merünk, minden percben várjuk, hogy elinduljon a forgalom. Tizennégy órát percekben mérni igen idegesítő állapot - toldja meg az Ottó autója mellett álló kocsi vezetője. Ő az unokájára jött vigyázni Budapestről Mosonmagyaróvárra a feleségével. A telefonjuk lemerült, szerencsére találtak valakit, akinek a kocsitöltőjébe be tudták dugni a készüléket, így legalább beszélhetnek a hozzátartozókkal.
- Egy civilizált, európai országban már rég lemondott volna a belügyminiszter, a katasztrófavédelem vezetőjét meztelenül forgatták volna meg a hóban - kiabál bele valaki a telefonba.
- Európa? Ez itt a Balkán. Már bocsánat, hogy a Balkánt sértegetem - hallom.
Tegnap éjfél előtt beszéltem Antonya Tündével, aki vállalkozó párjával a Velencei-tóról Győrbe hoz öntőformákat az általuk gyártott betonkerítéshez. Csütörtök este fél hét óta nem mozdultak. Most már az ő türelmük is fogytán.
- A szemközti sávban csordogál a forgalom, ha tehát segíteni akartak volna rajtunk legalább információval vagy egy meleg teával, megtehették volna - mondja.
Hajnali három előtt arról szólt a hivatalos tájékoztatás, hogy a 99-es kilométernél keresztbe fordult kamiont - mely a fennakadást okozta - lehúzták az útról, s lassan megindult a forgalom. Nem volt igaz, azóta egy tapodtat sem haladtak előre.
Az emberek a rádióból próbálnak tájékozódni, de az ott elhangzó intézkedésekből - ideiglenes melegedők, az autósok kimentése - tizennégy órája semmit sem tapasztaltak. Egy órája egy katonai lánctalpas a szemközti forgalommal szemben ment Győr felé, abban bíznak, talán az tud segíteni.
A friss hírek arról szólnak, a hogy 77-es kilométernél átvágják a korlátot, s átirányítják oda a forgalmat.
- Ha én ennyit gondolkodnék egy döntésen, rég csődbe ment volna a vállalkozásom. pedig abban nem emberek életéről és biztonságáról van szó - reagál a hírre egy férfi, de azt nem mondja meg, milyen vállalkozása van.
A korlátátvágásnak még nincs nyoma, ráadásul rengeteg autóról van szó, egy részük elindulni sem tud a szél által odahordott hó miatt, az úttesten a hóbuckák alatt pedig tükörsima a jég.
Az éjszaka egyébként nagyobb incidensek nélkül, magára hagyatottan telt ezen az útszakaszon. Csupán egy epizód korbácsolta fel percekre az indulatokat. Egy idősebb férfi azt fejtegette a fázósan autójuk körül toporgóknak, hogy a rendszerváltás küszöbén Csoóri Sándor költő már megmondta: addig nem lesz igazi magyarságtudat ebben az országban, amíg március 15-én Ausztriába mennek kirándulni a magyarok.
- Most ezért bünhődünk - mondta az öreg, s bár ironikus megjegyzésnek szánta, ordítottak vele a többiek. Hamar visszavonult a kocsijába. Az elgyötört, ideges emberek már nem nagyon értik a humort. Elegük van mindenből. Már csak abban bíznak, ami foglyul ejtette őket: az időjárásban.
Hátha a szél és a hó legalább megszánja őket.
