A Jobbik tavaly nyáron perelte be Karsai Lászlót, amiért 2011 december 14-én, az ATV reggeli műsorában a történész – amúgy nem először, és azóta többször is – neonácinak nevezte a pártot. A Fővárosi Törvényszék a Jobbiknak adott igazat. Takács Péter Attila bíró szerint a jelző használata a konkrét esetben „teljesen öncélú és ezért indokolatlan” volt. Karsai megsértette a párt jó hírnevét. A bíróság a perköltség és az illeték – összesen 66 ezer forint – megfizetésére kötelezte a történészt, valamint arra, hogy magánlevélben fejezze ki sajnálkozását. A Jobbik a levelet nyilvánosságra hozhatja. Az ítélet nem jogerős, Karsai László fellebbez.

A per során a Jobbik képviselője csatolta Filippov Gábor „A név kötelez” című tanulmányát, amely 2011 márciusában jelent meg a Politikatudományi Szemlében. Takács Péter Attila bíró egyebek mellett erre hivatkozott, amikor az ítélet indoklásában még azt is kétségesnek vélte, hogy a Jobbik egyáltalán szélsőjobboldalinak minősíthető-e.

Filippov Gábort idézve a bíró megállapította: a szélsőjobboldali kifejezésben benne rejlik a túlzó, alkalmasint agresszív politikai praxis jelzése, az alkotmányos értékekkel szembeni pozíció kimondása: „ha szélsőségesnek nevezünk valamit, azzal lépést teszünk az elfogadhatóság tartományán kívülre szorítására, legitimitásának kétségbe vonására”. A tudományos publikációk Takács Péter Attila szerint olyan visszafogottan kategorizálják a mai jobboldali formációkat, hogy „nem csak az igen erős neonáci jelző használatát utasítják el, de a lényegesen enyhébb szélsőjobboldali kategóriát is, józan önmérsékletre intve a tudomány művelőit, hangsúlyozva kiemelt felelősségüket”.

A bíró azonban a jelek szerint nem kellő alapossággal olvasta Filippov Gábor tanulmányát. Filippov valóban úgy jellemzi a szélsőjobboldaliságot, ahogyan Takács Péter Attila az ítélet indoklásában írta, de ebből távolról sem következik, hogy a Jobbikot besorolná az „elfogadható” politikai erők közé. Sőt. A bíró közlésével szemben Filippov kifejezetten szélsőjobboldali pártnak, egész pontosan a mai magyar szélsőjobboldal legjelentősebb politikai képződményének tartja a Jobbikot.

A párt önmeghatározásában szereplő „nemzeti radikális” Filippov Gábor szerint eufemisztikus, a valóságot szépítő kifejezés. A Jobbik fajvédő jellegű, szélsőjobboldali-populista párt. Politikusai és tömegkommunikációs eszközei rendszeresen hangot adnak olyan nézeteknek, amelyek sértik a nyugati civilizáció egyes alapnormáit. Filippov példákat is hozott az állampolgári egyenlőség és az emberi méltóság rasszista, antiszemita alapú tagadására: ilyen a cigányok „közrendvédelmi telepekbe”, lényegében koncentrációs táborokba zárásának terve, vagy akár az MTK-nak – mint „zsidó csapatnak” – idegen testté minősítése a hazai futballmezőnyben.

A kollektív bűnösség bélyegét is magában hordozó nyelvezet, ahogyan a Jobbik a cigányokról beszél, sérti az emberi méltósághoz való alapjogot. Vona Gábor pártelnök ígéretét, miszerint, ha a Jobbiknak lehetősége nyílik rá, bezáratja a „magyargyalázó” kereskedelmi televíziókat, székházaikat „porig rombolja”, nehéz másként értelmezni, mint a szólás- és sajtószabadság megkérdőjelezésének. Tegyük hozzá: a legnagyobb jobbikos parlamenti botrányok – Bartha Zsolt szónoklata a tiszaeszlári vérvádról vagy Gyöngyösi Márton „zsidólistázós” javaslata – jóval a tanulmány megszületése után történtek.

Más kérdés, hogy Filippov Gábor szerint terminológiai és tartalmi szempontból pontatlan a Jobbikot neonácinak nevezni. A Jobbik retorikája, az általa képviselt politikai értékrendszer és szimbólumvilág – állapította meg az elemző – olyan szélsőjobboldali pártot jelez, amely sokkal közelebbi rokonságot mutat a két világháború közötti fajvédő mozgalmakkal, mint a hungarista vagy más nemzetiszocialista előzményekkel.

A Jobbik ezért nyújtotta be Filippov tanulmányát a bírósághoz: a Karsai László ellen indított per tárgya az volt, indokolatlanul sértőnek tekinthető-e a neonáci minősítés.

Csakhogy a Jobbik képviselője a kereset indoklásában azzal érvelt, hogy a pártnak soha nem volt, és a jövőben sem lesz olyan megnyilvánulása, amely alapot adhatna a neonáci kifejezés vele szemben történő használatára, vagy arra, hogy bárki ezzel az eszmerendszerrel azonosítsa. Ha így nézzük, a tanulmánnyal a Jobbik könnyen öngólt rúghatott volna: a bíró Filippov Gábor elemzése alapján is bőven találhatott volna indokot rá, hogy elutasítsa a párt keresetét. Már csak azért is, mert a Jobbik politikusai közszereplők, többet kell tűrniük, mint az átlagos embereknek.

Filippov Gábor kérdésünkre így reagált: „Amikor a sajtóból értesültem az ítéletről, felfogni is nehéz volt azt. Szokatlan, hogy a bíróság meghatározatlan kritériumok alapján öncélúnak minősíti szakkifejezések akármilyen kontextusban való használatát, így korlátozva a véleménynyilvánítás szabadságát. Különösen fájó, hogy a megdöbbentő ítéletben az én nevem is hivatkozási alap, főleg úgy, hogy szakmai meggyőződésemmel ellentétes állításokat adtak a számba.”

Véletlenül sem szeretnénk Orbán Viktor nyomdokaiba lépni, aki miniszterelnökként vette magának a bátorságot, hogy nagy nyilvánosság előtt „botrányosnak” nevezzen egy bírósági döntést. Még csak odáig sem merészkedünk, hogy megkockáztassuk, a Jobbik kontra Karsai-perben más döntés született volna, ha a Fővárosi Törvényszék helyesen, a tartalmának megfelelően értelmezi Filippov Gábor tanulmányát. Annyi viszont tényszerűen kijelenthető: az ítélet indoklása tárgyi tévedést tartalmaz.

Más furcsaságok is akadnak. Karsai László ügyvédje számos szakértői véleményt nyújtott be. Ezek nagy része hangsúlyozta, hogy a Jobbik megalapozottan nevezhető neonácinak. Másfelől az ügyvéd – érzékeltetve, hogy a kérdésről vita folyik tudományos körökben – csatolt olyan állásfoglalásokat is, amelyek értelmében a Jobbik definiálására nem a neonáci az alkalmas jelző.

Természetesen a bíróságnak szíve joga legjobb belátása szerint mérlegelni a bizonyítékokat. Érdekességként említjük: az ítélet indoklásában Takács Péter Attila bíró a védelem felkérése készült szakértői vélemények közül nevesítve egyedül annak a Paksa Rudolf történésznek az álláspontját ismertette, akinek meggyőződése, hogy a Jobbik nem neonáci párt. A bíró legalábbis csak ennyit idéz a nyilatkozatból, jelezve, hogy a per tárgyát tekintve a szakértői véleményeknek nincs jelentőségük. A magunk részéről azonban a folytatást is figyelemre méltónak találjuk. Paksa Rudolf szerint a Jobbik tudományos szempontból történetesen tényleg nem neonáci (azok között, akik a tagságban és a vezetői garnitúrában fajvédő álláspontot jelenítenek meg, kevés a valóban neonáci), ugyanakkor bátran állítható, hogy rasszista, homofób és soviniszta párt.

Bár a neonáci címkét a Jobbik esetében Paksa Rudolf politikai célú publicisztikai fordulatnak, egyszerű túlzásnak tartja (helyette ő is például a szélsőjobboldali jelzőt javasolja), magánemberként felháborítja, hogy ezért valakit bepereljenek. Paksa együttérzését fejezte ki Karsai László iránt, remélve, hogy a bíróság a vélemény szabadsága mellett foglal állást, és elutasítja a Jobbik keresetét.

Jobbik-rendezvény előtt: csak szélsőjobboldaliak?