A kutató szerint a baloldal a kommunikációban elégedett lesz a Budapesten visszaszerzett pozíciók miatt, Hajdu László vagy Karácsony Gergely jó szereplésére lehetett számítani, de elveszett Csepel, a nagyvárosok pedig nem "inogtak meg", kivétel az a Szeged, ahol Botka most már nem társbérletben vezeti a várost, a közgyűlési többség is az övé lett. A nagy baloldali hagyományokkal rendelkező városokat (például Tatabányát) simán elvitte a Fidesz, Ózd pedig a Jobbik kezére került, ami jókora meglepetés. Az elemző megjegyezte, Bokros eredménye jobb, mint négy éve Horváth Csabáé volt, de Tarlós ellen nyerési esélyei így sem lehettek.

Az alacsony részvétel a politikából való kiábrándultságra utal - mondta László Róbert, a Political Capital választási szekértője, aki szerint tévhit, hogy Budapest mindig aktívabb, ha szavazni kell. A szerény budapesti részvétel azt igazolta, hogy a budapesti választók alkalmas jelöltek híján nem érezték a tétet, ez pedig kedvezett a Fidesznek. Az ellenzék Hajdu László jóvoltából egy polgármesterrel többet ad, áttörés nem történt. László Róbert felhívta a figyelmet a békéscsabai fordulatra, ott egy régi fideszes függetlenként futott be a Jobbik támogatásával. Tanulságos, hogy Recsken, a vörösiszappal sújtott Devecseren, Ózdon vagy Cegléden lett olyan erős a Jobbik, hogy nyerni tudott.

- Amúgy olyan érzése van az embernek, mintha a 2010-es adatokat nézegetnénk - mondta László Róbert, aki szerint az ellenzék Budapesten teljesítette az elvárható feladatot, és azzal, hogy több polgármestere lett, javult a pozíciója. A Fidesz maximálisan elégedett lehet, a Jobbik látványos előretörése a jó szereplés ellenére elmaradt.

- Az előzetes várakozásoknak megfelelően alábbhagyott a polgármester-váltó hangulat - foglalta össze véleményét Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet vezető elemzője, aki szerint a kormánypártok minden fronton, a fővárostól a kisebb településekig stabilizálták pozícióikat. A Fidesz-KDNP jelöltjei így a tavaszi parlamenti és európai parlamenti választás után a helyi önkormányzatokban is stabil, erős felhatalmazást szereztek. A kormánypárti jelöltek jó eredményei nem kizárólag a két sikeres tavaszi választásnak vagy épp az ellenzék gyengeségének tudhatók be, hiszen a településeket és a megyéket eddig is túlnyomórészt kormánypártiak vezették, a választók így az ő munkájukról is döntöttek. A mozgósítási versenyt szintén a kormánypártok nyerték. Jól látszik, mondta Fodor Csaba, hogy a széttagolt, egymással is veszekedő, súlyos öndefiníciós problémákkal küzdő baloldali erők most sem voltak képesek felhajtóerőt hozni a kampányba, támogatóik választási aktivitása alacsony volt.

A baloldal az önkormányzati kampányt is rosszul menedzselte, hiányzott az egyértelmű stratégia, nem utolsó sorban pedig a hiteles baloldali jelöltek. Szembetűnő, hogy még Budapesten, de több vidéki „szimbolikus csatatéren", így például Miskolcon sem tudtak triumfálni. Ennél is fontosabb, hogy a baloldali erők egyes vidéki térségekben, ezáltal számos megyei közgyűlésben elveszítették a második helyért vívott versenyt a Jobbikkal szemben.