„Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással” – így szól az a mondat, amely a volt külügyminiszter, jelenleg norvégiai és izlandi nagykövet angol nyelvű, egyetemi óráihoz használt jegyzetében szerepel. Hivatkozás és forrásmegjelölés nélkül.

A botrányos kijelentést óriási felháborodás követte, több ellenzéki párt lemondásra szólította fel a nagykövetet. A szövegtől a Corvinus Egyetem vezetősége is elhatárolódott. Az ügy külföldön is hullámokat vert: Karsai László történész tiltakozásának hatására egy oslói Wallenberg-emlékkonferencia szervezői arra kérték Jeszenszkyt, tartsa távol magát az eseménytől. (A teljesség kedvéért: a Heti Válasz és például Havas Henrik újságíró védelmébe vette a volt külügyminisztert.)

Jeszenszky visszautasította a rasszizmus vádját, egyúttal bocsánat kért azoktól, akiket akaratlanul is megbántott. Közölte, a kifogásolt mondatot utólag máshogy fogalmazná meg, ha egyáltalán bevenné a jegyzetébe. A nagykövet becsületére legyen mondva: elvállalta a nyilvános vitát, pedig a résztvevők többségétől – így a már említett Karsai Lászlótól – nem sok jóra számíthatott.

Az ELTE egyik nagy előadótermében, népes közönség előtt ismételten bocsánatot kért, majd közölte: történészként soha nem tekintette magát a romaügy szakértőjének, mások publikációira támaszkodott. Szóban forgó jegyzetében, amely 2009-ben jelent meg, a mintegy 430 oldalból 10-15 foglalkozik a magyarországi romákkal. „Majdnem biztos” – emlékezett vissza –, hogy a felháborodást kiváltó részt a Wikipédiából (!) emelte át.

Nemcsak a cigány, hanem minden társadalomban vannak betegen, fogyatékossággal született emberek. A nagykövet által ismert statisztikák szerint a magyarországi romák körében nagyobb a születési rendellenességek aránya, de – tette hozzá – ez nem a cigányokra jellemző genetikai sajátosság. Érzékletesnek szánt példája szerint őt rasszizmussal vádolni olyan, mintha valakit letartóztatnának gyermekbántalmazásért, mert évekkel korábban elfenekelte a gyerekét.

– Nem szítani kell a feszültségeket, hanem csillapítani – hangsúlyozta Czeizel Endre orvos-genetikus. A nyolcvanas években készült vizsgálatokra hivatkozva elmondta, hogy Magyarországon elenyészően kevés a házasság a szoros, úgynevezett elsőfokú vérrokoni kapcsolatban lévők között. Az unokatestvérek házassága, amelyet amúgy engedélyez a törvény, nem ebbe a körbe tartozik. Az egyik arab országban a házasságok 52 százalékát unokatestvérek kötik – jegyezte meg a genetikus. Magyarországon az unokatestvérek közötti házasságok aránya a romák esetében jóval nagyobb az átlagnál.

Karsai László szerint nem pusztán egy kiragadott, rosszul értelmezett mondatról beszélünk. Az egész egy „felületes, összecsapott munka”, amely súlyos tárgyi tévedéseket is tartalmaz. Vajda Zsuzsanna pszichológus úgy vélte, hogy Jeszenszky Gézának – bár valóban szerencsétlen a mondat – egész biztosan nem állt szándékában megsérteni a cigány közösséget. A „pótcselekvés tipikus esetének” nevezte az ennek nyomán kibontakozott kampányt, miközben a valóban súlyos problémákról, az éhezésről vagy az Amszterdamban rabszolgasorba kényszerített roma prostituáltakról alig esik szó. A gettósodó térségekben igenis koncentráltan fordulnak elő rokonházasságok a cigányok körében – jelentette ki.

Sik Endre szociológus megállapította: teljesen mindegy, milyen szándékból született az a bizonyos mondat, hatásában mindenképpen rasszista, és tudománytalan. Kóczé Angéla szociológus arra hívta fel a figyelmet, hogy partikuláris, részleges jelenségekből nem lehet általánosítani a roma kultúra egészére.

Az időnként parázs hangulatú rendezvényen Jeszenszky Géza és az őt mentegető Vajda Zsuzsanna beszédét többször is gúnyos moraj, a többiekét demonstratív taps fogadta. Néhányan arról biztosították a volt külügyminisztert, hogy nem tartják rasszistának, de a hozzászólók abban egyetértettek: a leírt mondat mindenféle szempontból vállalhatatlan.