A miniszterelnök hitvese a húsvéti szokásokat már gyerekkorában elsajátította, s mivel nagycsaládban nőtt fel, ünnepi asztalukra csak saját termelésű alapanyagokból készült ételek kerülhettek. Így most is ügyelt arra, hogy ne csupán biotermékek, de egyenesen "kézműves termékek" képezzék a menű alapját. Nem mindegy, ki termesztette a fokhagymás, a vöröshagymát, a rozmaringot és a zsályát, és pláne nem, hogy ki nevelte a báránykát, amelynek hátsó, egész combját előmelegített tálban adta föl ma ebédre.A részeges báránycomb, persze már csak a jóízű végeredmény, hiszen az ünnep - maga a készülődés.

Az otthonról hozott kötelességtudat, mely szerint feltámadásra Lévay Anikónak már készen kell lennie az ablakpucolással, a nagybevásárlással, a főzéssel, nyilván szigorú időbeosztásra szorította, de nemigen látszik lazulni a nap háralévő részének szoros órarendje sem. Bár az ismerős locsolók már deléelőtt levizitáltak - Orbán viktor és egyszem nagyfia nyilván még a minden idők legkorszerűbb és legeurópaibb alaptörvényének aláíratása előtt abszolválta a család jányainak kölnivzes hintését - de délutánra kiegészül az egész család, jönnek a jóbarátok is. Ilyenkor lehet ráérősen beszélgetni...

Illetve csak lehetne, mert a Puskás Akadémia éves nagy kupáját lehetetlen kihagyni, különben sincs húsvét foci nélkül, ez ugyanolyan hagyomány, mint az elmaradathatatlan locsolóbál, oda is biztosan benéznek, kérdés, hogy az új alkotmány tiszteletére, a Művészetek Palotájában este hétkor kezdődö gálaeste előtt, vagy után...

Értesüléseink szerint a rádióműsor hallgatói közül sokan vélekedtek úgy: inkább nem ismernék név szerint az asztalukon landoló bárányt, és tiszta szerencse, hogy nem pucoltak ablakot, mert tök fölösleges lett volna, ugyanis szakad az eső. Többségük beéri a gyárilag szárított, és a multikban forgalmazott zacskós rozmaringgal, zsályával, ilyesmivel, már, ha ez a menű náluk is. De, ha mondjuk a családi (ünnepi) költségvetésből nem futoná egész hátsó combra, inkább választották a szupermarketek barátságosabb áron kínált szintetikus-sonkafelhozatalát. Cserében viszont szívesen lemondanának a királyi rádió és televízió ízlésesnek aligha nevezhető - igaz, a történelem során jól bejáratott és lejáratott - agitációs-és propaganda műsorairól is.

Amúgy - Lévay Anikóhoz hasonlóan - ők is körömszakadtukig ragaszkodnak ahhoz, hogy a tojást a sonka levében főzzék meg. Ebből viszont az látszik jól, hogy a kormánynak, és fejének mégiscsak igaza van: fontos kérdésekben teljes a nemzeti egyetértés.