Janus-arcú Pannonius, quo vadis?
A show-nak muszáj továbbgóni, énekelte anno Mercury Frédi, majd kisvártatva elhalálozott, az egekbe emelve mintegy a mutatvány szórakoztatóipari értékét, hatóerejét és revelativitását. Mi sem mondhatunk mást ebben a kiélezett helyzetben, ugye, amikor is azt figyeli remegő térdekkel a lakosság igen jelentős hányada, mintegy oroszlánrésze, hogy némi forintbedőlésből következőleg mikor haladja meg a havi törlesztőrészlet a teljes fölvett hitelösszeget, továbbá az autógyárak, műtrágyaüzemek és baromfi-feldolgozók bezárása után marad-e még bármilyen pénzkereseti lehetőség a környéken, vagy marad a színesfémtolvajlás, amiben így is elég nagy a konkurencia.
A hazai szórakoztatóipar nagyágyúi megpróbálkoztak egy csúcsprodukcióval az Akadémián, mérsékelt siker, a műsorrend szerinti, bérletes parlamenti előadásokon sokkal jobb szólók voltak, különösen az ultrastupid "ne az emberekkel fizettessék meg" kategóriában. Ebben a vidám szituban, hogy őszinte legyek, még engemet, tapasztalt szórakoztatóipari szakmunkást is meglepett, ahogy az illetékes szórakoztatásügyi illetékeseknek sikerült pont a reneszánsz évre találni egy újratemethető reneszánsz költőt, ez, kérem, több mint bravúr, a reneszánsz költők nem hevernek az utcán, székesegyházban még csak-csak, de ott is nagyon kevés, újratemethető pedig még világviszonylatban is fehér holló. Valószínűsítem. Kár volt ellőni, talán, mindjárt itt a 2010-es pécsi kulturális fővárosság, akkor legalább egy fix program biztosan lett volna mediterrán városunkban. (Azt a szórakoztatóipari szakmunkást is szívesen elővenném, aki ezt a mediterránozást kitalálta, és legalább két éve nem láttam olyan Pécsről szóló cikket, amiben ne lett volna legalább egy mediterránozás, és én az istenért sem bírom megérteni, hogy Pécs mennyivel mediterránabb, mint Gávavencsellő vagy Sárospatak, vagy nem járok eleget a mediterráneumban, a mediterránok mostanában biztos lakhatatlan toronyházakat építenek és reneszánsz csontokat temetnek újra. Különben is, a magyar mediterrán kifejezetten gyanús szókapcsolat nekem, a közhellyé koptatott nemzetkarakterológiai tétel szerint mi a melegükért, stílusukért és lazaságukért az irigyelt mediterránoktól - főleg az olaszoktól - a munkafegyelmet és a precizitást, míg a munkafegyelmükért és precizitásukért, no meg eredményességükért irigyelt északiaktól - főleg a németektől - a stílust és a lazaságot bírtuk átvenni. Kompótország, ugye.)
Egyébként szerintem nem az emberekkel kellett volna megfizettetni Janus Pannonius újratemetését.