Itt a bizonyíték: évek óta süllyedt a vörösiszap-tároló fala
Az egyéni kutatói kezdeményezésre indult vizsgálatot Grenerczy Gyula (Földmérési és Távérzékelési Intézet, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) és Urs Wegmüller (Gamma Remote Sensing, Svájc) végezték az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kepler Űrteleszkóp közreműködésével. A kutatómunkában az egyik legújabb, legkorszerűbb, igen komplex űrgeodéziai eljárást alkalmazták. A módszer lényege, hogy műholdak radarjelekkel pásztázzák a Földet, a visszavert jeleket detektálják. A különböző időpontokban végzett műholdas mérések segítségével egyes objektumok mozgása nagy pontossággal meghatározható.
A módszer különlegessége, hogy ez az egyetlen mozgásvizsgálati technika, amely a múltba lát, s így utólagosan is kimutathatók vele a mozgások. Akkor is, ha senki soha ott nem végzett korábban semmilyen mérést. Amit az űrből a műhold lát, annak a mozgása vizsgálható. A módszerrel akár 18 évre visszamenően, 1992-ig meg lehet ismerni a mozgástörténetet, illetve ebben az esetben a gát stabilitását.
A vörösiszap-tározóval kapcsolatban az Európai Űrügynökség 2001-ben felbocsátott Envisat műholdjának ASAR szenzorával készített radarfelvételeket vizsgálták a kutatók. A műhold által a területről készített összes felvételt bevonták az analízisbe. Az első 2003 márciusában, az utolsó a katasztrófa előtt másfél hónappal készült. A vizsgált területen összesen több mint 15 ezer(!) pontban sikerült a kutatóknak meghatározni a sebességet és a mozgástörténetet az adatok alapján.
Kimutatták, hogy a tározó gátrendszere évek óta nagy sebességgel süllyed. Ezek a süllyedések nem csupán intenzívek (mértékük évente az 1 centimétert is meghaladta), hanem a gát mentén egyenetlenek is. A gát egyes részei jobban, más részei kevésbé süllyedtek, folyamatos mechanikai feszültséget okozva a gát szerkezetében. A kis területen lejátszódó nagy mozgáskülönbség okozhatta a végzetes törést és a gátszakadást, hiszen a gát a kimutatott maximális süllyedés és a legnagyobb mozgás helyén szakadt ki. A vizsgálat eredményeiből következik, hogy a gátak stabilitásának monitorozásával a mozgások évekkel ezelőtt kimutathatók lettek volna. A nagymértékű és térben változatos mozgás egyértelműen jelezte volna, hogy csak idő kérdése a szerkezet törése, átszakadása. Így annak stabilizálásáról gondoskodni lehetett és kellett volna.
Az egyébként meglehetősen drága (15 millió forint értékű) űrfelvételeket az Európai Űrügynökség (ESA) kivételes eljárásban - a katasztrófára való tekintettel - ingyenesen és gyorsan átadta a kutatóknak. (Az ESA-nak bár évtizedek óta tervezzük, nem vagyunk tagjai.) A történtek arra is rámutatnak, hogy az űrkutatás eredményeinek jobb felhasználásával, a magyarországi űrkutatás-fejlesztés támogatásával számos olyan további eredményt lehetne elérni, amelyek társadalmi-gazdasági hasznuk révén bőven megtérülnének. Logikus lenne, hogy ezzel a módszerrel hasonló tározók falának lehetséges mozgását is megvizsgálják. Grenerczy Gyula két hetet áldozott erre a munkára - a szabadidejéből.
