Aki végigülte a két évvel ezelőtti vörösiszap-katasztrófa büntetőügyének ezeket a tárgyalási napjait, az a timföldgyártásról jó eséllyel írhatna legalább egy diplomadolgozatot. A fizikus-közgazdász Bakonyi Zoltán technológiai folyamatábrákkal, rajzokkal, térképekkel, fotókkal vezette be a Veszprémi Törvényszék büntetőtanácsát a gyártási rendszer rejtelmeibe.

Szabó Györgyi bírónő kérdésére elmondta: csupán a tragédiát követően, a büntetőeljárás során értesült az egyik nyomozótól arról, hogy a kilences kazettánál vagy húsz évvel ezelőtt már érzékeltek szivárgást, s ezt dokumentálták is. A vörösiszap azonban 2010-ben nem ebben, hanem a tízes tározóban törte át a gátat.

Arról tudott, hogy a tízes kazettát korábban ”ki kellett egyenlíteni”, vagyis pótolták az építés során lehagyott egy-két centis magasság „anyagmennyiségét”, ám így is jóval az engedélyezett méreteken belül maradtak.

Bakonyi azt vallotta, hogy összesen háromszor járt a tározókban, hiszen cégvezetőként nem volt konkrét dolga velük.

– Először szinte piramisokhoz hasonló építményeknek láttam a kazettákat, aztán cégvezetőként pontosan megismertem a működésüket, legutóbb akkor voltam a tízes tározókban, amikor a majdani rekultivációt terveztük a helyszínen – mondta.

Bánáti János, az elsőrendű vádlott védője a tárgyalás szünetében tudósítónknak elmondta: egy rendkívül összetett, szakmai kérdésről van szó, ezért is indokolt a gyár tevékenységének vetítőképes, átfogó, jól értelmezhető bemutatása. Az ügyvéd szerint valamennyi vádlott mély meggyőződése, hogy részükről ez a természetinek tartott katasztrófa nem volt megelőzhető.

– Nem a gát ment tönkre, hanem az alatta lévő talaj mozdult el – magyarázta Bánáti János.

A védelem nem ismeri el, hogy a vízoszlop vádiratban szereplő magasságának szerepe volt az iszapömlésben, ez a magasság a megengedett határértéket nem lépte túl – állította a védőügyvéd.

Bakonyi Zoltán vallomásában úgy fogalmazott: a lakosságot joggal zavaró vörösiszap-porzás előírt elkerülése végett szükség volt a kazetták vízborítására.

Az elsőrendű vádlott saját környezetvédelmi rendszerük adatsorával szemléltette, hogy semmiféle paraméterváltozás nem jelezte előre a katasztrófát.

Álláspontja szerint a szokatlanul nagy mennyiségű csapadéknak szerepe lehetett a baleset kialakulásában. Átlagos időjárás során Ajkán a párolgás és a csapadék egyensúlyban van, ez azonban 2010-ben felborult. Ennek következtében reagálásképpen technológiai módosítást hajtottak végre.

Számításokkal igyekezett bizonyítani azt is, hogy a vizes vörösiszap 2,25 grammnál több nátrium-hidroxidot nem tartalmazhatott. Ez az érték pedig kevesebb mint egynegyede annak a tartománynak, ami alapján veszélyes anyagnak kellett volna nyilvánítani. A vezérigazgató a tározó tervezői dokumentumait idézte. E szerint ötméteres túltöltés esetén sem következhetett volna be a baj, ennek ellenére 2010. október 4-én mindösszesen 72 százalékos terhelés, kihasználtság mellett történt meg a katasztrófa. A hatóságoknak is benyújtott dokumentáció azt is tartalmazza, hogy egy gátszakadás esetén a tározott mennyiség egyharmadának kiáramlása sem veszélyezteti Kolontárt. A valóságban a vörösiszap nem egészen egyharmada ömlött ki, ennek ellenére Kolontár és Devecser környékét is elöntötte.

Az elsőrendű vádlott vallomása csütörtökön is folytatódik.