Lehetséges, hogy a tanúk nem mindenre emlékeztek pontosan, de a lényeget illetően igazat mondtak arról, hogy hol tartózkodott 2002. május 9-én Kaiser Ede – állapította meg hétfőn kihirdetett ítéletében a Pesti Központi Kerületi Bíróság. A vádhatóság legalábbis nem tudta cáfolnia szavaikat, ellenben több tanú és objektív bizonyíték - mint például különböző telefonok híváslistái - az ő igazukat támasztották alá.

Márpedig hamis tanúzás bűntettét csak az követheti el, aki hatóság előtt egy ügy lényeges körülményéről valótlant állít. A konkrét esetben a bíró szerint a lényeg az, hogy hol tartózkodott a móri bankrablás idején Kaiser Ede? Erről pedig mind a négy vádlott mindvégig következetesen ugyanazt vallotta, hogy tudniillik Csepelen, Gyuris Ferenc lakásában, Gyuris Anita társaságában.

Gyuris Anita és szülei, valamint Weiner Szeréna (Kaiser Ede egyik hölgyismerőse) kálváriája 2005. decemberében kezdődött, amikor a Fővárosi Ítélőtábla egy tanú vallomását átiratban megküldte az ORFK-nak. A perben csak „egyes számú tanúként" emlegetett ismeretlen azt állította, hogy Gyuris Ferenc, Anita apja elmondta neki, hogy a gyerekek (a lánya és annak barátja) érdekében hamisan tanúskodott a rendőrségen.

Még a rendőrség telefonos bejelentések felvételével és ügyintézésével foglalkozó tapasztalt munkatársának is feltűnt, hogy az „egyes számú tanú” mennyire akarta, hogy eljárás induljon a Gyuris család ellen. Számos hallhatóan rosszindulatú bejelentővel beszélt már életében, vallotta a rendőrtiszt a bíróság előtt, de egy sem volt közöttük, aki kétszer is telefonált volna azért, hogy biztosan kimenjen a rendőrség az általa megadott címre. A perben aztán az egyes számú tanú többször ellentmondásba keveredett önmagával és a rendőrökkel, valamint a helyi kocsma törzsvendégeivel, akikről azt állította, hogy Gyuris nekik is beszélt a hamis tanúzásáról.

Már a móri perben első fokon eljáró Varga Zoltán bíró sem hitt a Gyuris családnak, ezért nem is fogadta el vallomásukat bizonyítékként. Sőt, már akkor jelezte, hogy szerinte, amit az eljárás során tettek, kimeríti a hamis tanúzás bűntettét. Gyuris Antitát és szüleit azért nem tartották szavahihetőnek, mert hol azt vallották, hogy a szülők horgászni voltak a móri rablás napján, hol pedig azt, hogy dolgozni. Mindkét esetben hozzátették azonban, hogy kora délután értek haza és akkor Kaiser Edét a lányok társaságában találták csepeli lakásukban. Kaiser ellen szólt az is, hogy hajnali fél egykor kivette mobiljából a SIM-kártyát és csak késő délután helyezte vissza, addig egy másik készülékben volt.

A rendőrség kezdetben biztos volt abban, hogy Kaiser azért vette ki a mobiljából a kártyát, hogy később senki ne tudja  kideríteni, merre járt aznap. Kezdetben azt hitték, hogy Móron volt, és Hajdú Lászlóval ő rabolta ki a helyi Erste Bankot, a valódi móri bankrablók, Nagy László és Weiszdorn Róbert elfogása után pedig azt, hogy „más bűncselekmény előkészítése miatt” akarta titokban tartani, hogy merre járt.

Kaiser azonban a móri bankrablás időpontjában is többekkel beszélt mobilon, köztük egy biztosítási ügyintézővel, aki jól megjegyezte a kellemetlen (minden részletre ezerszer rákérdező, mindenbe belekötő), amúgy „korrekt és csinos” férfit és az ő hangját is, lévén mással az adott ügyről nem beszélgetett sem személyesen, sem telefonon. A rendőrség azonban korábban az ő vallomását sem vette figyelembe, mint ahogy Kaiser egyik ismerőséjét, Weiner Szerénáét sem, aki azt mondta: két óra körül Kaiser nála járt. Őt azért nem vették komolyan, mert a rendőrség szerint képtelenség tíz perc alatt eljutni az Astoriánál lévő üzletétől Csepelre. Márpedig tíz perccel az után, hogy állítása szerint Kaiser az Astoriánál járt, telefonja feljelentkezett Csepelen egy, Gyurisék lakásához közeli átjátszóra.

Egy, még a nyomozás idején elvégzett bizonyítási kísérlet során azonban a képtelenség megtörtént: egy rendőr, autójában az ügyben eljáró ügyésszel, kevesebb, mint tíz perc alatt kék lámpa-sziréna nélkül is eljutott az Astoriától Csepelre.

A bíróság rámutatott: az ügyészség alaposan meghúzta a vádiratát azt követően, hogy kiderült, nem Kaiser Ede és Hajdú László követték el a móri bankrablást, a hamis tanúzás vádját azonban nem ejtették Gyurisékkal és Weiner Szerénával szemben. A vádhatóság kitart amellett, hogy hamis alibit igazoltak Kaisernek, aki a kérdéses időben biztosan nem tartózkodott végig Csepelen, tehát Gyurisék hamis tanúskodtak - bár erre vonatkozó bizonyítékot a bíróság az iratok között nem talált. De nemcsak bizonyítatlan, logikátlan is a vád érvelése – mutatott rá az ítélet indoklásában a bíróság, hiszen mi érdeke fűződött volna Gyuriséknak ahhoz, hogy ne mondják meg, hol volt Kaiser, ha nem Móron?

A bíróság emlékeztetett: a móri ügyben az igazságszolgáltatás először téves tényállás alapján nem azokat ítélte el, akik a hazai kriminalisztika eddigi legbrutálisabb bűncselekményét ténylegesen elkövették, s csak egy szerencsés fordulatnak köszönhető, hogy korrigálni tudta az eső, hibás döntését (tudniillik, hogy egy amatőr kincskereső a móri rablásnál használt fegyverekhez tartozó lőszerhüvelyeket talált egy Tatabánya közelében elterülő erdős-bozótos területen, s onnan kiindulva a nyomozók eljuthattak a valódi elkövetőkhöz).

Ez a mostani ügy – tette hozzá a bíró – nem használ az alapügy megítélésének sem. A bíróság szerint olyan lényegtelen apróságokba kötöttek bele a nyomozók, olyan tévedésekre hivatkozva indult hamis tanúzás miatt eljárás a vádlottak ellen, amelyeknek az ügy lényegéhez semmi közük nem volt.

A bíró emlékeztetett, hogy kihallgatták azt a rendőrt, aki egykor Gyuris Anitát is kihallgatta. Megkérdezték tőle, hogy az adott kérdésben kihallgatták-e Irma nénit, aki bizonyos részleteket illetően megerősíthette vagy cáfolhatta volna a vádlottak állításait. A rendőrtiszt határozott igennel felelt. Rossz válasz. A bíró közölte vele, hogy Irma néni elhunyt még az állítólagos kihallgatása előtt. „Ja, akkor őt nem hallgattuk ki”, korrigált a rendőr a bíróság előtt.

A bíróság egyértelművé tette: ha az ügyben eljáró rendőr részéről bocsánatos bűn nem tudni, hogy évekkel ez előtt kihallgatta-e vagy sem Irma nénit, akkor legyen bocsánatos bűn az is, ha egy 17 éves lány téved abban, hogy pontosan mikor érkezett meg a barátja hozzá. Egyébként pedig – jegyezte meg a bíró –, aki hazugnak nevez egy tanút azért, mert azt mondta, hogy szerda este ment fel hozzá a barátja, holott éjjel fél egykor, azaz már csütörtökön, annak elment a józan esze.