Orbán Viktor vasárnap késő esti, kvótareferendumról szóló sajtótájékoztatóján nem vehettek részt újságírók, a teremben csak operatőrök és technikusok dolgozhattak. Bár a kormány előre közölte a szabályokat, az, hogy a tudósítók csak kivetítőn nézhették az eseményt és nem kérdezhettek, a sajtótájékoztató műfajának igen kreatív újraértelmezése, a formátum lényege ugyanis a teljes körű formális információátadás lenne, azaz egy valódi sajtótájékoztatónak a párt hivatalos álláspontjának ismertetése és a miniszterelnöki értékelés mellett a kétirányú interakció is elvárt, lényegi eleme lenne – állítja Pintér Dániel Gergő PR-stratéga és válságkommunikációs szakértő, a BME, a Metropolitan Egyetem és a Századvég Alapítvány oktatója.

A lapunknak nyilatkozó szakember szerint a kérdezési lehetőség elmaradása, valamint az ilyen esetekben hagyományosan szavazópolgárok szócsöveként és a közérdek képviselőjeként megjelenő médiamunkások kérdéseinek figyelmen kívül hagyása kinyilatkoztatássá degradálta az eseményt.

- Vitathatatlan, hogy a húzás ideiglenesen sikerrel zárta be az ajtót azok előtt az érdekcsoportok előtt, akik a népszavazás végeredményét saját politikai előnyükre akarják fordítani, de közben alapjaiban sértette meg a sajtóetikát és a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó elvet, ráadásul nem először – hangsúlyozta Pintér Dániel Gergő.

Szerinte az információs csatornák egyoldalú működtetése a jobboldal esetében tisztán kivehető mintázatot mutat: a jelenlegi kormánynak minden eddiginél erősebb törekvése a közbeszéd folyamatos tematizálása, a hazai közélet napirendjének koncentrált alakítása.

-A mostani politikai vezetésre a versenytársaknál jobban jellemző a proaktív és hatékony témakijelölés. A Fidesz belső magjában még erősen él az elbukott 2002-es választások emléke, amikor az elemzők szerint jórészt a médiacsatornák birtoklásának hiánya miatt veszítettek. A zártajtós sajtótájékoztatók tehát arra utalnak, hogy ezt a hibát többet nem akarja elkövetni a jobboldal, és inkább a rövidtávú pártcéloknak megfelelő olvasatokról beszélnek, ahelyett, ami az embereket valójában érdekelné – szögezte le Pintér, aki szerint az érdemi viták és a valós alternatívák hiánya növekvő közéleti apátiához vezetett (ami nem feltétlenül ellentétes a kormányzati szándékokkal), az itt vázolt politikai kommunikációs attitűddel szemben ugyanakkor egyre érzékelhetőbb társadalmi ignorancia alakult ki, ami hosszab távon mégis improduktívvá teheti a kormánykommunikációt.