Inkább otthon haljak meg! – „élménybeszámolók” a kórházi fertőzésekről
Cikksorozatot indított az Átlátszó.hu a kórházi fertőzésekkel kapcsolatban. Névvel vagy név nélkül, a portálnak betegek mesélnek a személyes tapasztalataikról.
Zsóka férje MRSA-t (meticilin-rezisztens sztafilokokkusz) és többféle gombás fertőzést kapott el tavaly a kórházban, majd meghalt gyomorvérzésben.
„Elvégezték a ciszta kiürítését a gyomor felé, azonban ez nem sokat segített, még rosszabbul lett, ezért ismételten kiengedték és átirányították egy másik kórházba, ahol viszont nem fogadták, úgyhogy újra visszakerült az eredeti kórházba.”
Kétszer megműtötték, majd átvitték a szubintenzív osztályra, ahol négy és fél hónap múlva meghalt. A boncolási jegyzőkönyvben szó sem volt kórházi fertőzésről.
„Amíg bejártam a kórházba, annyi ember halt meg a szemem láttára, hogy egész életemben lidércnyomásként nehezedik rám. Inkább otthon haljak meg, mert azt a megaláztatást és kiszolgáltatottságot, amit a férjem átélt, senkinek sem kívánom. Ő nem kisgyerek volt, hanem egy 56 éves ember, aki talán még ma is élhetne.”
A kisgyerekek és a csecsemők még nagyobb veszélynek vannak kitéve. Egy édesanya mesélte, hogy kislánya Klebsiella-fertőzést kapott az egyik kórház koraszülött intenzív osztályán. Negyvenhét nap kezelés után hazavihették, túlélte, de egy másik baba nem volt olyan szerencsés, és belehalt a fertőzésbe.
Szintén a Klebsiella betegítette meg egy másik olvasó kisbabáját is. A kórház nem ismerte el a felelősségét, és azt állította, hogy biztosan a család nagyobb gyermekeitől kaphatta el azt a kisbaba. A nagyobb gyerekek azonban 80 kilométer távolságra voltak.