IMF-tárgyalások: már csak meg kell magyarázni
Mindenkit, még magát az IMF-et is meglepve jelentette be csütörtök délután a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy újrakezdik a tárgyalásokat a valutaalappal egy "új típusú együttműködés" kialakításáról. Az első este találgatásokkal telt, mert a kormány vagy a minisztérium az egyetlen közleményen túl minden egyéb közléstől elzárkózott. Pedig az IMF-ellenesség igen fontos eleme volt az eddigi kommunikációnak.
Orbán Viktor miniszterelnök és a magyar delegáció 2010. nyár végén szakította meg a hitelkeret-megújítási tárgyalásokat az IMF-fel és az Európai Unió képviselőivel, ezt megelőzte, hogy a felek hetekig szócsatáztak egymással. Az IMF szakértői ugyanis ellenezték a bankadó kivetését, míg a magyarok azzal vádolták a valutaalapot, hogy további megszorításokat akar keresztülverni, amit az épp a „gyurcsányi megszorítások” ellen föllépő Orbán Viktor nem engedhetett meg. Az IMF a bankadót, a jegybankelnök fizetésének csökkentését és a költségvetés szerkezetét kifogásolta, míg a Fidesz azt vette zokon, hogy az IMF nemcsak abba akart beleszólni, mekkora legyen a hiánycél, hanem abba is, hogy azt milyen intézkedésekkel érjék el.
Orbán elismerte, hogy 2008-ban az IMF és az EU mentette meg Magyarországot a pénzügyi összeomlástól, és mint mondta, ezért Magyarország hálával tartozik az IMF-nek.
– Nehéz helyzetben nem engedett bennünket Görögország sorsára jutni – mondta Orbán Viktor. – Nehezen teljesíthető elvárásokat megfogalmazva, de egérutat kínált a számunkra – tette hozzá Orbán. A kabinet képviselői pedig elhitték, hogy a hiánycél és más feltételek teljesülésével úgy ki tudják futtatni a szerződést annak tavaly őszi lejártakor, hogy a feleknek nincs több dolguk egymással. Annál is inkább, mert Orbán számtalanszor a segélyért kuncsorgáshoz hasonlította az IMF-együttműködést.
A Fidesz kommunikációja ezt követően, ahogy Matolcsy György fogalmazott, a szabadságharcot állította a középpontba, és kiosztotta a szerepeket is: a kormány Magyarország gazdasági-pénzügyi függetlenségét állítja vissza, amelyet az előző kormányok eljátszottak, az IMF pedig a megnyomorító és kizsigerelő nemzetközi szervezet. Mindez persze nem zavarta az Orbán-kormányt abban, hogy az IMF korábban biztosított készenléti hitelkeretéből, szintén a szabadságharc jegyében az orosz Szurgutnyeftyegaztól megvásárolja a Mol részvényeinek a náluk lévő 21,2 százalékát.
Később Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke, amikor a Népszabadság pár hete megírta, hogy a kormány az IMF segítségét kéri az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítása érdekében, azt mondta, hogy a valutaalap delegációját nem is ők hívták, az „magától idejött”. Ráadásul – magyarázta – a kormány kényes helyzetben volt, mert „ha meg nem beszélünk velük”, akkor az a kritika éri a kabinetet, hogy „mekkora bunkók vagyunk”. Kósa ekkor, vagyis október közepén leszögezte: nincs realitása annak, hogy a kormány újra hitelcsomagot kérjen. Az IMF állandó magyarországi képviselőjéről, Irina Ivascsenkóról is, amikor azt mondta: „olyan mértékben nincsen tisztában a magyar helyzettel, hogy nem is érdemes konzultálni”.
Kövér László házelnök pedig egy hete a Fidelitas választmányi ülésén azt mondta, hogy ahol az IMF járt, és ahol a szervezet előírásai szerint próbáltak kilábalni a válságból, ott abból mindig gazdasági és szociális katasztrófa lett. Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő hétfőn még hevesen tagadta, hogy az IMF-re szorulnánk, maga Matolcsy György pedig „ezt a hárombetűs intézményt” pár nappal ezelőtt akként jellemezte, hogy mivel „minden egyes intézkedésünket ellenzi, így hát ellene hangoljuk a kormányzati politikát.”
Azt, hogy az IMF kiebrudalása mennyire fontos alapköve volt a második Orbán-kormány retorikájának, az is jelzi, hogy Orbán Viktor korábban szűk körben célzott arra, hogy ha az IMF visszajön, akkor ő el.
Hát nem megy el. Ez teljesen világossá vált a miniszterelnök ma reggeli nyilatkozata nyomán, amikor kifejtette, hogy „a régi típusú IMF-megállapodás, amelyet lezártunk 2010 őszén, az arról szólt, hogy ők megmondták, mit kell csinálni Magyarországon, és ha mi azt csináljuk, akkor adnak pénzt, és akkor mi nem fogunk összeomlani”. Az új megállapodás lényege azonban az, hogy „mi inkább egy biztosítást szeretnénk; a szabad kéz politikáját nem akarjuk feladni. Többet Magyarország gazdasági önállóságát senki sem korlátozhatja, ez a kormányzati filozófia első számú törvénye.”
És hogy a Fidesz-kormány milyen kommunikációs csodákra képes, azt alátámasztja Kósa Lajos nyilatkozata is, aki szerint „azt látjuk, hogy az IMF-fel való együttműködés gazdaságpolitikai megfontolás kérdése”, mert „olyan mértékű bizonytalanság lett úrrá Európán, amelyben helyes, ha az ember a gazdaságpolitikai taktikai lépéseit újragondolja”. Arra a felvetésre, hogy az IMF eddig szitokszó volt, Kósa Lajos úgy reagált: ha a körülmények megváltoznak, akkor alkalmazkodni kell hozzájuk.
No meg azt is mondta, hogy "az IMF-fel való szakítás sosem merült fel".
