„Reflexiók a Professzorok Batthyány Köre által „Gondolatok az ország állapotáról" címmel 2014. december 1-jén kiadott állásfoglalásra

Véleményem szerint jó döntéseket csak megfelelő tudás birtokában lehet hozni, és a tudás-alapú kormányzás csak komoly szakértelemre alapozhat. Minden, eredményeket kívánó kormányzatnak elemi érdeke, hogy döntéseit alaposan előkészítse, és ebben szorosan együttműködjön a különböző tudományágak képviselőivel.

Illés Zoltán a kolontári katasztrófa sújtotta zónában 2010. október 14-én. A megújuló energiaforrások előtérbe helyezése Magyarország biztonságos energiaellátásának egyik sarokköve lehetne, ellensúlyozva a külföldről vásárolt fosszilis energiák bizonytalanságát és a nukleáris energia hosszú távú veszélyességét Kocsis Zoltán / Népszabadság/archív

Az általam nagyra becsült Professzorok Batthyány Köre ismét időszerűnek tartotta, hogy megjelentesse gondolatait hazánk állapotáról. Nagy érdeklődéssel olvastam a közzétett állásfoglalást, amely az elismerések mellett nagyon komoly kritikákat is megfogalmaz az elmúlt időszakkal kapcsolatban. A kormányzással kapcsolatosan általánosságban szóvá teszik a hatásvizsgálatok elmaradását és a szükséges szakértelem hiányát. Azt gondolom, hogy ez egy olyan kritika, amelyet nagyon komolyan kell venni. Nem véletlen, hogy a brit miniszterelnök tudományos főtanácsadójának igen fontos szerepe van, minden fontosabb döntés előkészítésénél kikérik a véleményét. Ezt magam is követendőnek tartottam, és a civil szervezetek mellett számos alkalommal találkoztam a portfóliómat érintő tudományterület képviselőivel és kikértem véleményüket. Hangsúlyozom, hogy ez jóval több, mint érdekegyeztetés, hiszen már a döntések korai előkészítésénél elengedhetetlenül fontos a terület tudósai véleményének kikérése. Azt gondolom, a Professzorok Batthyány Köre tagjai jogosan említik, róják fel ennek hiányát.

Magyarország a 2010-14 közötti időszakban komoly tényezővé vált a környezetvédelem területén a nemzetközi porondon is. A kormányzásunk legelején a szó szoros értelmében ránk zúdult a vörösiszap katasztrófa, amellyel kapcsolatos helytállásunk nemzetközi elismerést váltott ki. Az Európai Unió Tanácsa magyar elnökségének fő témája a víz volt, és a mi vezetésünkkel fogadták el a Duna Régió Stratégiát. Elnökségünk, illetve az utánunk következő elnökségekkel való együttműködés készítette elő a Riói ENSZ Fenntartható Fejlődési Konferenciát („Rió+20"), amelyen Áder köztársasági elnök úr világtalálkozóra hívta meg az ENSZ tagállamait. Így került sor 2013 októberében a Rió+20 konferenciát követő legjelentősebb nemzetközi tanácskozásra, a Budapesti Víz Világtalálkozóra, amelyen az országok képviselői mellett részt vett az összes érintett nemzetközi és ENSZ-szervezet vezetője. Egyöntetű elismerést váltott ki ez a nagy jelentőségű rendezvény.

Az EU elnökség alatt mi töltöttük be az ENSZ Környezetvédelmi Programja, a UNEP Kormányzótanácsának alelnöki pozícióját. Többek között ezek elismerése eredményezte, hogy Magyarország képviselője (Kenya képviselőjével együtt) társelnöke volt a 2015 utáni fejlesztési célok kidolgozását végző ENSZ munkacsoportnak (Open Working Group, OWG). Ilyen előzmények után jó lehetőség nyílna Magyarország számára, hogy vezető szerepet vállaljon a fenntarthatóság kérdéseiben nemzetközi területen, amely ráadásul egy olyan szakterület, amelyen Magyarország hitelesen és problémáktól mentesen tudna együttműködni mind a környező országokkal, mind az EU országokkal, mind az Európán kívüli államokkal. Nem véletlen, hogy 25 évvel ezelőtt Magyarországon alapította az Egyesült Államok és az EU a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központot.

A Professzorok Batthyány Köre állásfoglalása kiemeli a környezettudatosság, a környezetvédelem, a környezeti értékek és általában az élet minősége védelmének fontosságát. Felhívják a figyelmet arra, hogy „... számos érdekcsoport kíván a természetvédelmi területek rovására terjeszkedni, és nem biztos, hogy a polgárok akarata az ilyesmivel szemben érvényesülni tud." Ehhez a kritikához hozzátehetjük, hogy a természeti értékek védelmét a gazdasági érdekcsoportokkal szemben az is nehezíti, hogy a környezet- és természetvédelem gyakorlatilag teljesen eltűnt a kormányzati struktúrából, vagyis ennek a szakterületnek nincs önálló képviselete a kormányzatban. A világon mindenütt a környezet megóvását, a fenntartható fejlődést tekintik az évtized legfontosabb kérdésének; ezeknek a területeknek önálló minisztériumai, államtitkárságai vannak, amelyek a tudósok, a civil társadalom, az üzleti élet képviselőivel szorosan együttműködve dolgozzák ki hazai és nemzetközi programokat, intézkedéseket.

Alapvetően hibás az a szemlélet, amely a gazdasági növekedés gátjának, kerékkötőjének tartja a környezetvédelmet, a zöld gazdaságot. Sikeres gazdaságokban a fenntartható fejlődésre, a zöld technológiákra úgy tekintenek, mint a gazdasági válságból való kilábalás hatékony eszközére. A megújuló energiaforrások előtérbe helyezése Magyarország biztonságos energiaellátásának egyik sarokköve lehetne, ellensúlyozva a külföldről vásárolt fosszilis energiák bizonytalanságát és a nukleáris energia hosszú távú veszélyességét. Ezzel – és a világ minden részén tapasztalható folyamatokkal – ellentétes a termékdíjtörvény 2015. januárjától hatályba lépett módosítása, amely szerint környezetvédelmi termékdíjat vetnek ki a napelemekre - ráadásul a savas akkumulátorok termékdíjának a dupláját. A termékdíj elvileg az adott termék környezetkárosító hatása miatt kiszabott „zöld adó", amely így – a termékdíj törvény eredeti céljával ellentétesen - egy környezetkímélő, megújuló erőforrást sújt, jelentősen megdrágítva a napenergia használatát, gátolva elterjedését.

Magyarországnak sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a hazai tudáscentrumokkal való együttműködésre, hiszen ez az a terület, ahol Magyarország ki tudná aknázni a kis- és középvállalkozásokban és a magyar kreativitásban rejlő lehetőségeket. Ezeken a területeken nem visszalépni, hanem előrelépni kellene, és a hosszú távú gondolkodást kéne előtérbe helyezni a rövid távú gazdasági érdekekkel szemben.

Mivel ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban elengedhetetlen a széleskörű társadalmi diskurzus, illetve mivel a kormányzati struktúrában és szemléletben a fenntartható fejlődés területei nem jelennek meg, szükség lenne egy társadalmi fórumra, amely politikai hovatartozástól mentesen lehetőséget nyújtana a jövőre vonatkozó tervek megvitatására a tudomány, az üzleti szereplők és a civil társadalom bevonásával.

Ehhez a saját eszközeimmel a legteljesebb mértékben hozzá kívánok járulni."